Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Huszár Zoltán: Munka, munkaidő és bérezés a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányavidékén és Steirmarkban a 19. század végén

feltételeit a kor színvonalához igazító, kiterjedt gazdasági, kereskedelmi és nem utolsó sorban politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalat működése.

7 A régióban kevés olyan ember és gazdasági egység volt, aki, illetve amely ne került volna kapcsolatba a szénnel, az ipari forradalom elsőszámú energiahordozójával. A DGT által indított és fenntartott bányászat nagy számú, e speciális munkához értő szakmunkás toborzását igényelte. Közép-Európa szinte minden nemzete képviseltette magát a vállalat bányászai között.

8 E nagyvállalat újszerű, racionális, termelésorientált életet szervezett az általa kiépített bányavidéken, illetve a dolgozók elhelyezésére szolgáló bányatelepeken, az ún. kolóniákon. A társaság jelentős, sok esetben egyedülálló szociálpolitikát folytatott dolgozói körében. E tevékenységében is természetesen az elsődleges, és mondhatjuk, a kizárólagos szempont a vállalati érdek volt. Ennek fontos területei a lakásépítés

9

, az egészségügyi ellátás, az oktatás

10

, a művelődési viszonyok megszervezése, valamint a bányatelepek lakosságának élelem- és iparcikkellátása.

11 Mindennek azonban alapfeltétele volt, hogy a vállalat eredményesen működött, nyereséget produkált, a szabad piacon megállta helyét versenytársaival szemben. Ennek pedig egyik meghatározó előfeltétele volt a termelésközpontú munkakultúra meghonosítása, amely a munkaszervezés, munkaidő jövedelem, szabadidő és az ezekhez kapcsolódó paternalista szociális gondoskodás egységét jelentette. Mindez a város életében azt eredményezte, hogy: „Ha a századforduló többi 137 városával összehasonlítjuk, akkor Pécsnek elsősorban bányaváros jellege a szembetűnő: egyike volt annak a 10 városnak, amelyekben a lakosságnak több mint 5%-a élt bányászatból (1900-ban a korabeli Pécsett 9%, a mai területen 15,5%). ... Az 1860-70-es évektől kezdve meghatározó tényezőjévé vált a bányászat a környező (később Pécshez csatolt) települések - elsősorban Szabolcs, Somogy és Vasas - népességfejlődésének is."

12 Ebben a népességfejlődésben, gyarapodásban döntő szerepe volt a munkavégzési, letelepülési szándékkal ideérkezett magyar és nem magyar, valamint magyarországi és külhonos, ún. „ide236