Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

A következőkben az 1895 és az 1918 közötti időszakban Pécs város bankrendszerén, elsősorban a legnagyobb városi pénzintézeten, a Pécsi Takarékpénztáron belül lejátszódó változásokat elemezzük, amelyek véleményünk szerint objektív támpontokat nyújtanak a város gazdasági funkcióinak a 20. század első évtizedeiben lejátszódó átalakulásáról. Ez az az időszak, amikor a helyi bankrendszer - amellett, hogy a helyi gazdaságot dinamizálta - komoly városfejlesztő tényezőket is bekapcsolt Pécs város életébe, amelyek közvetlen hatásai csak a századfordulóra váltak nyilvánvalóvá. A pécsi bankpiac fejlődésén és a bankárok szerepén keresztül arra keressük a választ, hogy a dunántúli városokra - így Pécsre is -jellemző, a kisebb fejlődési dinamikából fakadó hátrányokat hogyan sikerült a 20. század elejéig ledolgozni. Pécs már korszakunkban is a Dunántúl legnépesebb városa, Dél-Dunántúlon az egyetlen vetélytárs nélküli regionális központ. A nagy múltra visszatekintő kereskedővárost nagyobb népessége és szabad királyi városi rangja sem védte meg a hanyatlástól, s Pécsett már a 19. század első felében megfigyelhetők a hanyatlás egyes jelei, melynek okát a kortársak is keresték: „szűk határa és hajózható folyó hiánya miatt ez a város igazi kereskedelmi központtá nem lehet", írta Pécsről az akkor még prosperáló Duna-parti vetélytárs, Zombor város tanácsosa 1828-ban.

17 Ha nem is a folyó, de a fővárossal összekötő vasúti fővonal hiánya (amit az 1852 után megépült Pécs-Mohács vasút már csak speciális funkcióinál és rendeltetésénél fogva sem pótolhatott) egészen 1882-ig az országos forgalom perifériájára szorította a várost. Ez különösen a dualizmus első évtizedeiben megnehezítette mind a város fejlődését, mind pedig a legdinamikusabb iparágak helyben történő meghonosodását.

18 Ellentétben a Győrben, illetve a Szombathelyen tapasztaltakkal, a külföldi vállalkozók elkerülték a várost, s csak a dualizmus utolsó két évtizedében nő meg a város iránt a pénzpiaci érdeklődés, amely - a hitelintézeteken keresztül - a budapesti tőkék nagyobb arányú beáramlásához vezetett. 220