Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

a „gyújtópontjaiban" és az Alföld peremi vásárvonalak (Miskolc, Temesvár, Nagyvárad, Arad, Debrecen) mentén helyezkedtek el, míg Erdély, illetve Horvátország elmaradottabb régiójában csak egy-egy szigetszerűen kiemelkedő központ alakult ki (Kolozsvár, Nagyszeben, Zágráb). A 13 regionális bankközpont területi eloszlását és jelentőségét megvizsgálva érdekes következtetésekre jutottunk: 1. A regionális bankközpontokat számba véve megállapítható, hogy a századelőn nemcsak több volt belőlük, de a jelentőségben differenciák is nagyobbak közöttük, mint a két világháború közötti időszakban. A különbségek okainak feltárása előtt célszerű a regionális banki centrumok térbeli megoszlását megfigyelni. 2. Amíg legfontosabb középkori városaink az országhatár mentén - északnyugat-északkelet-délkeleti irányban - félkörívben helyezkedtek el, addig a legjelentősebb bankpiacok a századfordulón az ország központi területeit határolták körül, a peremvidékektől a központi régiók irányába lehúzódva. Ez a térbeli elhelyezkedés részben azzal a ténnyel is magyarázható, hogy a modernizáció a Kárpát-medence termékenyebb, túlnyomórészt magyarok által lakott központi részein volt a legeredményesebb, ezzel szemben a főként nemzetiségi területnek számító, a mezőgazdaságnak szűkös feltételeket kínáló, városhiányos peremvidékek polgárosodásának a színvonala nem érte el a magterületekét, s ezek a perifériák mind a gazdaság színvonala, mind pedig a lakosság kultúrszínvonala alapján hátrányos helyzetűek voltak. 3. A vizsgálatokból az is kitűnt, hogy az országon belüli regionális fejlődés különbségei nem szolgáltak elégséges magyarázattal a városok eltérő fejlődésének a megértéséhez, hiszen a városrangsorunk csúcsán elhelyezkedő települések élesen kiemelkedtek a regionális keretekből, így a hazai régiók és a területükön fekvő városok fejlettségi színvonala gyakran nem esett egybe. Ebből az a paradoxon adódhatott, hogy az elmaradottnak semmiképpen sem tekinthető dunántúli régió nagyvárosai kisebb fejlődési dinamikát mutattak a századfordulón, mint a korábban periférikusnak számító keleti-délkeleti országrészek regionális 214