Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Elit - Bognár Bulcsu: Felső- és középrétegek a dualizmuskori Szombathelyen a virilis jegyzékek alapján

sága és az abból befolyt jövedelem a századfordulón és különösen a korszak utolsó tíz évében a város azon nagypolgárai közé sorolja őket, akik gazdasági tevékenysége az egész Dunántúlra és a legalább ilyen fontos osztrák piacra is kiterjed. A tanulmányban csak közvetve érintett, látható törések nélküli, évszázados organikus városfejlődés társadalomtörténeti következménye a polgári átalakulás harmonikus folyamata. Az állandóan változó gazdasági helyzet által szocializált nemesi birtokos hagyományos elit képes volt a modernitást jelentő új kihívásokra megfelelően reagálni. Ebben az is közrejátszott, hogy a folyamatos növekedés miatt a gazdaság résztvevői nem szembesültek traumatikus és hirtelen változásokkal; cselekvésüket így a piac által megkívánt gazdasági racionalitás határozta meg. A fölbirtokon végrehajtott modernizáció, a mintagazdaságokban folytatott állattenyésztés, a nyugat-európai piacon való versenyképesség a nemesi birtokosok célracionális cselekvési stratégiáját bizonyítja. A hagyományosan a zsidósághoz és egyéb új társadalmi csoportokhoz kapcsolt kulturális tőkefelhalmozás itt a hagyományos elitnél figyelhető meg elsősorban, ami a kapitalista gazdasági tevékenység feltételét biztosító, dunántúli szinten meghatározó banki szféra kialakítására, a közigazgatás szakszerű irányítására predesztinálta őket. Esetükben a társadalmi modernizáció nemcsak reformkori politikai szándékot, hanem az átalakulás gyakorlati véghezvitelére való képességet is takart. A kapitalizmus létrejöttekor feltörekvő új társadalmi csoportok (legyen szó a zsidóságról, avagy a korábban a társadalmi hierarchia alacsonyabb szintjén álló egyéb csoportokról) ebbe a folyamatba sikeresen be tudtak kapcsolódni, és jelentős szerepre tehettek szert. E társadalmi csoportok helyi elitbe került tagjainak második generációja már kulturális tőke és innováció tekintetében is versenyképes elemmé vált, ezzel teremtve meg a város további növekedésének feltételeit a korszak végére. Az új vállalkozói réteg gyors gazdasági mobilitása azonban nem járt együtt a hagyományos elit leszakadásával.

84 Sokkal inkább a két, élesen szét soha nem választható csoport folyamatos kiegyenlítődése játszódik le a korszak második felében, ami már Éhen Gyula pol200