Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)
Elit - Bognár Bulcsu: Felső- és középrétegek a dualizmuskori Szombathelyen a virilis jegyzékek alapján
csoport nagykereskedői rétegének esetében - meghaladja a kibontakozó bankélet képviselőinek jövedelmét a korszakban; ha társadalmi presztízsben nem is veheti fel a versenyt a bankárokkal. A bankok, takarékpénztárak vezetőiként szereplő egykori földbirtokosok szakmai kompetenciája nem kérdőjelezhető meg és ők nem a Budapest kapcsán többször leírt bábfigurák, akik a korszak státus-pozíció (lásd Hanáknál 75 ) inkonzisztenciáját kihasználva tudnak majd a nagy bankok igazgatótanácsába belekerülni. A szakmai kompetenciával bíró, földbirtokos származású réteg helyi és talán országos szintű vezérfigurája a szombathelyi Széli Kálmán, a századforduló miniszterelnöke, aki a korszak dzsentri származású, egyik legfelkészültebb pénzügyi szakembere volt. A politikai és banki karriert egyaránt befutó Széli Kálmán 24 évi szolgabíráskodás után kerül az országos politikába, ahol két évnyi képviselősködés után pénzügyminiszter lesz. Ezt a pozíciót tíz évig tölti be, és szerepet játszik a magyar pénzügyi élet aranyalapra helyezésében, a forintról koronára váltásban is. Az országos politikában és a pénzügyi életben betöltött funkciói mellett nagy gondot fordít nyugat-dunántúli birtokainak korszerűsítésére. A tulajdonában lévő középbirtokot az ország egyik mintagazdaságává alakítja át. Az egyik legstabilabb virilis (a dualizmus idején 27-szer szerepel a legnagyobb adófizetők között), Borsits Béla is ebből a társadalmi csoportból kerül ki. Százholdas birtokosként kerül először a virilisek közé, majd a századfordulótól több bank (Szombathelyi Takarékpénztár, Osztrák-Magyar Bank szombathelyi fiókintézete) igazgatósági tagjaként tűnik fel. Az 1910-es évektől már ő a Szombathelyi Takarékpénztár elnökigazgatója. Sok tekintetben párhuzamba állítható a pénzvilág képviselőinek a virilis listán való elmozdulása és a gyárosok szerepének az alakulása. Itt is megfigyelhető 1890 előtti szerény jelenlétük. Ebben az időszakban a pénzvilág tagjainál „nagyobb" stabilitásukat egyetlen személy (Mayer Enoch) tartósabb szereplése jelenti. Ő az a gyáros adófizető, akit már az első vizsgált évtől - pár év kivételével - a legnagyobb adófizetők között találunk. Az általa veze196
