Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Elit - Sigrid Freisleben: Politische Eliten – der Gemeinderat von Wiener Neustadt in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhundert

SIGRID FREISLEBEN Politikai elit - a bécsújhelyi (Wiener Neustadt) községi tanács a 19. század második felében Bécsújhely városát 1194-ben határerődítményként építették a Babenbergek birtokán a keletről jövő ellenséges támadások kivédésére, a középkortól fogva pedig egyre nagyobb jelentőségre tett szert mint kereskedelmi központ és közlekedési csomópont. A 18. századtól kezdve a város helyőrségi és ipari várossá fejlődött és ennek következményeként a Wienerwaldtól délre fekvő országrész igazgatási, politikai centrumává vált. Az 1850 és 1913 közötti éveket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Bécsújhely városát állandó expanzió, modernizálás és változás jellemzi, miközben a lakosság számának növekedése, az ipar, kereskedelem és kézművesség fejlődése, az állami és kommunális intézmények szaporodása, valamint a községi igazgatás célkitűzései és intézkedései kölcsönösen befolyással voltak egymásra. E téren a „Wienerwaldtól délre fekvő országrész fővárosa" állandóan Bécset, a fővárost és kormányszékhelyet tekintette példaképnek. Az elsősorban falusi jellegű környezet számára viszont számos városi funkciója révén fontos központtá vált, így például takarékpénztárral rendelkező piaci és kereskedelmi központtá, hatósági központtá tartományi és járási bírósággal és tartományi zászlóaljjal, számos iskolával és művelődési intézménnyel, valamint kommunális intézményekkel, például kórházzal. A város különböző funkcióiból kiindulva a községi elöljáróságot, mint a „polgárinak" tekinthető városi lakosság egyik részcsoportját vizsgáltam. Ennek során a „polgári lét" további kritériumaként tekintettem az aktív és passzív választójog meglétét, valamint a politikai tevékenység kifejtésének lehetőségét (illetve az erre szánható időt). A Kocka által meghatározott polgárság esetében a gazdasági és művelődési szerep nem lehetett az egyedüli szempont, mivel a vizsgálatba bevontam más csoportokat is, mint például az 114