Kulcsár Ágnes - K. Palágyi Sylvia (szerk.): Római kori világítóeszközök a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2002)
A római kori világítóeszközöket bemutató katalógus közreadásával a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeit, gyűjteménytípusait ismertető új sorozatot szándékozunk indítani. A sorozat első darabjaként közölt leletcsoport kiválasztását két szempont indokolta: egyrészt az 1976-tal újrainduló balácai feltárások örvendetesen megszaporodó leletanyaga, másrészt a balácai római kori villában (Nemesvámos-Baláca) 2002. május 18-tól látható időszaki kiállítás. A kiállítás előkészítése alkalmat adott arra is, hogy Iványi Dóra pannoniai mécseskatalógusában közölt (IVÁNYI 1935), a veszprémi múzeumban őrzött mécsesek régi számát - ahol lehetett - azonosítsuk az új leltári számokkal. A most közreadott, a kézirat leadásáig nyilvántartásba vett mécsesek újabb katalógusában Baláca 86 tétellel szerepel, amely a teljes anyag 48,9%-a és amelynek 9 darabja származik csak a régi, 1906-1926 közötti ásatásokból. A "Katalógus" 176 tétele között ezüst-, bronz- és vasmécseseket is találunk (ill. azok töredékeit) a kerámia világítóeszközök túlnyomó többsége mellett. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében a világítóeszközök egy része, 9,7%-a Veszprém megyén kívüli, de zömében pannoniai lelőhelyű. Jelentős részüknél azonban, sajnos, sem az előkerülés helye, sem az előkerülés körülményei nem ismertek. A teljes anyaghoz viszonyítva az ismeretlen lelőhelyű mécsesek (és töredékek) aránya 18,7%. Az ismeretlen lelőhelyű tárgyak nagy része az ún. Miháldy-gyűjteményből származik. Miháldy István, bakonyszentlászlói plébános Veszprém megyei és a mai Győr- Moson-Sopron, ill. Komárom-Esztergom megyei lelőhelyeken gyűjtött leletei a Magyar Nemzeti Múzeum közvetítésével kerültek az 1903-ban hivatalosan is megalakult Veszprémvármegyei múzeumba, amelynek ezzel az adománynyal törzsgyűjteményét is megalapozták. 1953-ban megkezdődött a veszprémi múzeum régészeti leleteinek újraleltározása. A második világháború és az azt követő nehéz esztendők, a változó összetételű szakmai gárdával, a gyűjtemény állapotának sem kedveztek. Sok tárgynak lekopott, elveszett az eredeti nyilvántartási száma, s mint ismeretlent vezették be az új leltárkönyvekbe. Vö. pl.: a balácai arc formájú mécsest, amelyet Rhé Gy. publikációja ellenére ismeretlen lelőhellyel leltároztak be. (RHÉ 1912, 75., 11. ábra 3. = Kat. 152.) Ugyancsak Balácáról származik a gyűjtemény legszebb darabja, az az ezüstmécses is, amelyhez eredetileg lángvető és fogó is tartozott (RHÉ 1912, 73., 7. ábra). Az I. század 2. felére keltezett mécses a római kori villa legkorábbi építési periódusának emléke. (Kat. 1.) 5
