„Hisz ez ma a mi ünnepünk hazáért szabadságért!” Egy veszprémi borbély a forradalomról. A Laczkó Dezső Múzeum kiállítása (Veszprém, 1998- 1999)

Bevezető népet csendesedésre téritteni. Azomban jött egy négy lovas kocsi, a nép közé hajtott, s a város ház kapuja eránnyába meg ált, fel ált benne első alispányunk Rosos Istvány, kit a nép meg pillantván hosszú háromszoros éljen kiáltással köszönte, melly kiáltás minekutánna el hangzott, a nagyon tisztelt és szeretett al ispány ur beszélni kezde, mellyre uj — még pedig harsány — éljen kiáltozás támada, s mig a sok „ éljen ", s „ halljuk! halljuk!" le csendesede, nyugton ált a derék alispány könnyű kocsijában, s mosolygva legelteté szemeit kiirül a sürü nép tömegen melly nöttön nőtt. Végre minek utánna egészlen le csendesedett minden, rövid de értelmes beszéddel értesitté a népet e mai ünnep értelméről, rövid beszéde végén pedig ,, Kedves polgár társaim "nak nevezve az egészet, ajánlá magát mulató társnak, s közibök fel ügyelő elnöknek. Nem éljen kiáltás — hanem ordítás követé vég szavát. A történelem nem feleltethető meg egyikőnk személyes emlékezetének sem, mégis mindannyiunké. A történelem időbeli folyamat, fejlődés és viszonyrendszer. Ezzel ellentétben az emlékezet sokféle és egyben sokféleségétől megfosztott; kollektív, mégis egyéni. Az emlékezet a konkrétban gyökerezik, a térben, a gesztusban, a képben és a tárgyban, mint Francsics Károly naplójában nemzeti ünnepünk, március 15-e. * * * A kiállítás célja, hogy Veszprém 19. századi mindennapjait ábrázolja korabeli metszetek, fényképek, műtárgyak segítségével. Mindemellett a nyilvánosság tereit próbálja szimbolikusan megjeleníteni. Ezeknek a szimbolikus helyeknek a kijelölése Francsics Károly naplójának segítségével történt. A vár a világi és az egyházi hatalom legitim tere volt. Ez a tér a Szent Mihály székesegyház, a püspöki rezidencia, a kanonokok háza, a ferences kolostor, a piarista rendház és a papnövendékek szemináriuma révén bizonyos értelemben szent helynek számított, aminek szimbolikus középpontjában a 18. században épített szentháromság-szobor állt. Ugyanilyen szakrálisan sérthetetlen volt a világi hatalmat megjelenítő megyeháza, a vármegye börtön és a főispáni lak. A vár alatt helyezkedett el — a szimbolikus és fizikai értelemben vett hierarchiának megfelelően — a város központjának számító piactér. Ez a tér a vár szent jellegével ellentétben a város profán központjának számított. Itt állt a megye és a városi elit által alapított Úri Kaszinó, a Veszprém város közönségének tulajdonában lévő takarékpénztár, mögötte, a szintén a városhoz tartozó Vigyázótorony és fecskendőház, valamint a városi elit; birtokosok, orvosok, gyógyszerészek, gazdag és kevésbé gazdag kereskedők kisebb-nagyobb lakóházai, boltjai. vi