A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

Talán kevesebb szó esett a Bakonyról, amelynek déli része ugyancsak a kőépítkezés zónájába tartozik. Bár néhány kisnemesi települése kivételével falvai szinte mind elpusztultak a török kor viharai alatt, s újratelepítésük német, magyar és szlovák telepesekkel történt, építkezésében (a szlovák falvakat kivéve) lényegében nem tér el a Balaton-felvidéktől. Noha itt megfelelő épületfában sem szűkölködtek, mégis a kőépítkezés vált uralkodóvá. Városlőd lakói, akik kiterjedt erdőségekbe érkeztek a huta kiszolgálására, nemsokára tornácos kőházakat építettek. Sajátos azonban, hogy deszkafödémek mellett itt elterjedt a szalmapólyás, viklis födém is. A bakonyi települések többségénél -a földművelésre ugyancsak kedvezőtlen viszonyok miatt -a fakitermelés, fafeldolgozó iparok, ill. háziipar jelentettek megélhetési forrást, de Zirc esetében az építőiparoknak is meghatározó jelentősége volt. így a kőművesek, ácsok távolabbi vidékekre is eljárva alakították azok építési gyakorlatát.

95 A végső szó persze a megrendelőé volt, annak igényei, ízlése, anyagi lehetőségei határozták meg az épületet. így a szentgáli nemzetes urak herendi kőművesek által emelt háza, oszlopos, bolthajtásos istállója, vagy a helyi hagyomány szerint csicsói kőművesek által épített, méltán híres akali-fenyehegyi kétszintes présház-pincék legalább úgy az építtetőket, mint a kivitelezőket minősítik, s nem mondható el, hogy a kőművesek lakta Kishidegkút építkezése magasabb szintű lett volna, mint az egyéb falvaké. Egyes német falvak kiugróan magasszintű, részleteiben is kimódolt építkezése sokkal inkább a falu jómódjával, a borkereskedelemben betöltött előnyös helyzetével magyarázható, de szerepe volt benne az iparosok mindig jelentősebb számának és az őshazából hozott fejlett hagyománynak is. Ha a Balaton-felvidék és a Bakony népi építészetének helyét meg akarjuk határozni népi építészetünk rendszerében, akkor LUKÁCS Lászlóval együtt a középmagyar, vagy nyugat-dunántúli ház táji változatának tekintjük, mégpedig olyannak, amelyet a táj ökológiai adottságaiból, történelmi múltjából, sajátos társadalmi-etnikai tagozódásából és gazdálkodásából következő, valamint a kő építőanyagra való áttéréssel kapcsolatos sajátosságai formáltak, s tettek más kistájaktól eltérővé.

96 A kő építőanyaggal összefüggő szerkezeti változások építészetileg a Balaton-felvidéken ragadhatok meg leginkább (a szőlőművelésre alapozott életmód és a szőlőhegyi építőgyakorlat hatása a házak méretére, alaprajzára, szerkezetére). A vizsgált terület KOSA László találó meghatározásával: földrajzi okok miatt néprajzi keretekbe foglalható vidék.

97 95. A nagyvázsonyi Zichy-uradalom peranyagában egy bűneset kapcsán arról értesülünk, hogy az 1860-70-es években nagyvázsonyi kőművesek átjártak a déli partra munkát vállalni.; HORVÁTH József 1971. 92. Hogy ez mennyire volt elterjedt gyakorlat, ma még nem tudjuk. 96. LUKÁCS László 1989. 6: mezozónának nevezi a kőépítkezés jellemző területét, a Déli-Bakonyt és a Balaton-felvidéket.; BALASSA M. Iván 1997. 270. 97. KOSA László 1990. 271-272. 85