A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

azonban olykor gazdag vakolatdíszítést, épp azoknál a házaknál, ahol a szoba és konyha közti harántfalon magasodó belső csúcsfal terelte, ill. mérsékelte a füstöt.

80 A csúcsfalak téglacsipkével való megemelése mezővárosokban, középületeknél már a 19. század 20-as, 30-as éveiben általános, a paraszti építkezésben azonban csak a század 80-as éveitől vett nagyobb lendületet, elsősorban a szabadkéményes és mászókéményes házaknál. Sok épületnél ma is jelzi a vakolatelválás az utólagos átalakítást. A csipkés oromzat, csipke rendszerint a tető modernizálásával, a zsúp- vagy nádtető cserepessé alakításával párhuzamosan történt. ívelt oromzatú lakó- és présházak kisebb nagyobb számban mindenütt előfordultak területünkön, többnyire azonban áldozatul estek a felújításoknál. Míg a 19. század elejéről származó előfordulásaik elsősorban kisnemesi falvakra jellemzők, addig a század második felében főként német falvakban épültek barokkos oromzatok. Mindez azonban már átvezet azokhoz az egyéb tényezőkhöz, amelyek vidékünk településmódját, építkezését - a kő építőanyagtól függetlenül is - alakították. Vidékünkön gyakoriak, sőt számos településen meghatározóak a különféle közös udvarok, ill. a közöket, sikátorokat, zsákutcákat eredményező telekosztások. A német telepes falvakban mindenütt jellemző a telkeket lezáró pajtasor.

81 A német falvak némelyikénél előforduló kétlakásos szabályos udvarok, már rögtön a megtelepedést követően kialakultak és állandósultak, sőt Vöröstó esetében nem kizárt, hogy a falu eleve a mai speciális formában települt. Magyar jobbágyfalvaknál a közös udvaroknak nem alakult ki olyan, egy-egy falura jellemző, egyéges rendszere, mint a németeknél. A belső telkek osztódása, az egymáshoz ragasztott házak építése tovább is folytatódhatott.

82 Németeknél a kétlakásosnál nagyobb közös udvarok létrejöttének mind az udvart lezáró, keresztirányú pajták, mind a sok helyt meglévő törzsöröklési rendszer gátat vetettek.

83 Ismét más képet mutatnak a kisnemesi falvak, ahol az utódok közt keresztül-kasul felosztott és beépített telkekre olykor kuriális zsellérek megtelepedését is engedélyezték. Végrendeletek, osztálylevelek sora világítja meg ezt a folyamatot, amely végső soron a használhatatlanságig elaprózott telkeket eredményezett pl. Mencshelyen, Nemesvámoson.

84 Ez magyarázza az állandó törekvést a ház közelében pajtának, szérűskertnek alkalmas parcella szerzésére, az épületek gyakori átépítését, funkcióváltozását, bontását, cseréjét. Az ilyen zsúfolt, szabálytalan szerkezetű halmazfalvak mellett rendszerint külön szérűskert volt, amit ma már olykor csak a határnevek jeleznek. A közös udvarok, közök különböző típusainak vizsgálata, a bennük folyó élet, a hozzájuk kötődő családstruktúra, a rokoni viszonyok tisztázása - a gyakori fluktuáció miatt - ma már nem egyszerű, s a levéltári forrásanyag vizsgálatát kívánja. Eredetük, formájuk, még e szűkebb régión belül is többféle. Létrejöttüket más okok motiválták, mint az ország egyéb területein. A 18. századi lélekösszeírások vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy nem a nagycsalád, ill. annak bomlása hozta létre őket, Erre főleg a Káli-medencében találtunk sok példát, ilyen a múzeum mindszentkállai háza is. VAJKAI Aurél 1940. 18-21., 324-325.; H. CSUKÁS Györgyi 1992. 75-81.; 1997. 180-182. H. CSUKÁS Györgyi 1992. 75-83. H. CSUKÁS Györgyi 1997. 180-182. VAJKAI Aurél 1940. 334.; ÁCS Anna 1993.; H. CSUKÁS Györgyi 1997. 186-190. 81