A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

22. kép. Kőrepesztésre használt kő- és faék Szentbékkállán A „jövesztés" egyik módja az volt, hogy a vékony természetes hasadékokba vagy fúrt lyukakba faékeket vertek, majd vízzel locsolták, így a megdagadó fa szétrepesztette a követ. A Keszthelyi-hegység DNy-i előterében fejtik a szintén pliocén cserszegtomaji homokkövet. A vékonyréteges, lemezes (néhány cm), szürke, csillámos, szemcsés kőzet éppen kis rétegvastagsága miatt falazókőnek nem igazán kedvező, de kerítésekhez, lábazatkőnek, kertek és parkok lépcsőinek, útjainak burkolásához ma is használatos. Rezi északi határában e homokkő vastagpados, tömeges kifejlődésű kibúvását évszázadokon át bányászták. Az innét kikerülő kőtömbökből nagyméretű síremlékeket, útmenti kőkereszteket, szentháromság-szobrokat faragtak. Ezeket nagyobb távolságra is elszállították, ilyen kereszttel találkoztunk Zánkától északra a Hegyestű alatt és a kékkúti temető mellett (23. kép). A pannóniai-beltóhoz kapcsolódó fiatalabb üledék a nagyvázsonyi mészkő. A halványsárga, pados megjelenésű kőzet elterjedése a Nagyvázsonyi-medencére korlátozódik, vastagsága 20 és 70 m között változik. Gyakran tartalmaz édesvízi csiga-kőbeleket. Építőkőként való felhasználása az előfordulási térség településein gyakori (24. kép). A pliocén folyamán, a Pannóniai-tó létezésével párhuzamosan, 7 és 2,5 millió évek közötti időben erőteljes bazaltvulkanizmus zajlott a területen. A szétszór45