A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

hegyen, ahol ma is termelik (16. kép), hasonlóan a balatonszőlősi és a Tormán-hegyi kőfejtőkhöz. Jó megmunkálhatósága, fagyállósága miatt elsősorban falazókőnek használták, jelenleg lábazatkőként divatos. A felső-triász egyik nagy vastagságú (400 m) képződménye a veszprémi márga, amely - nevével ellentétben - gyakran dolomitos, mészmárgás kifejlődésű, ezen pados rétegei alkalmasak építőkőnek. Ebből került elő a veszprémi Jeruzsálem-hegy kőfejtőjében a leghíresebb magyar ősgerinces lelet; a kavicsfogú álteknős. A veszprémi márgával összefogazódva vele egyidős, és rátelepülve valamivel fiatalabb, pados megjelenésű dolomitok, mészkövek ismertek Balatonhenye, Mencshely és Nemesvámos térségében, ezek szintén helyi építőkövek. A felső-triász nagy részét az igen vastag (1000-1500 m), fődolomit tölti ki. A Balaton-felvidéken Füredtől Felsőörsig több km széles önálló platót alkot, majd északabbra a Veszprémi-fennsíkot építi fel a Kab-hegyig nyúlva. Ez adja a Tapolca és Sümeg közötti területek idősebb kőzetanyagát, valamint a Keszthelyi-hegység fő tömegét. Vastag pados, sokszor tömeges kifejlődése, rideg szerkezete és gyakori tektonikus zúzottsága miatt - nagy elterjedtsége ellenére - építőkőként csak ritkán alkalmazzák, viszont útalapozáshoz, finom szemű, porló részei vakoláshoz kiválóak. A Balaton-felvidékről teljesen hiányoznak a jura, kréta és az ennél fiatalabb képződmények, egészen a miocénig, így az alábbiakban rövid kitérőt teszünk a Bakony fontosabb építőköveire. A triász legvégén, sekély vízben képződött a kiterjedt karbonátplatformot alkotó dachsteini mészkő. A hófehér, néha halványsárga, tömött szövetű, vastagpados mészkövet tisztasága miatt elsősorban mészégetésre használták, de építőkőként is találkozunk vele. A Balaton-felvidéken hiányzik, a Déli-Bakonyban Szentgál térségéből ismert, fő tömege az Északi-Bakonyban található. Üledékfolytonossággal települ rá az alsó-jura kardosréti mészkő, amely jóformán csak színében különbözik tőle. A jellegzetes, halvány rózsaszínű építőkövet -Zirc környékétől DNy felé haladva - számos helyen láthatjuk. Eplény mellett jókora bánya tárja fel és ebből épült a cseszneki vár is. Számos jura (210-140 millió év) képződmény található a Bakonyban, ezek többnyire vöröses árnyalatú mészkövek. A Tethys-tenger medencéje ekkor mélyebbé és tagoltabbá vált, a benne leülepedő mésziszapokat a szárazföldekről bemosódó finom szemű agyagos üledék színezte. Padosán jól rétegzettek, ezért kedvelt helyi építőkövek. A rózsaszín árnyalatú, jura végén képződött, vastag pados - „zirci márványnak" is nevezett - szentivánhegyi mészkőből épült a zirci ciszterci apátság temploma. A kréta időszakban (140-66 millió év) folytatódott a tengeri üledéklerakódás, de már gyakran sekélyebb vízben, sőt szárazföldi szakaszok is előfordultak. A tengermedencékben képződött karbonátos kőzetek további jó alapanyagot szolgáltattak az építkezésekhez. Ilyen kőzettípusokat tárnak fel a régóta működő sümegi kőbányák, valamint a tapolcafői és ugodi kőfejtők. Kiváló helyi építőkő a tatai mészkő. Neve ellenére az Északi-Bakonyban Zirc és Csehbánya között gyakori, durvaszemcsés alapanyagát tengeri sünök és liliomok váztöredékei alkotják. A nagy vastagságú pénzeskúti márgát főleg Jásdon, a Keleti-Bakonyban bányászták. 41