A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Juhász Katalin–G. Szabó Zoltán: Forráskutak, mosóházak a történeti Zala megye tapolcai járásában

Az összetöredezett szerkezet egy másik bizonyítéka a földtörténeti újkor harmadidőszakában, a miocénben lezajlott bazaltvulkanizmus megléte a Balatonfelvidék és a Déli-Bakony területén (Tanúhegyek, Kab-hegy). Ha a térképre pillantunk (2. kép), szembetűnő, hogy a felszíni vizek tekintetében a többi középhegységünkhöz képest gyér területnek számít a Bakonyhegység egésze. Ezért a felszín alatti vizek felszínre bukkanasanak, azaz a forrásoknak igen fontos szerepük volt és van az itt élő emberek életében. A források a domborzat, a földkéregszerkezet, a kőzetminőség és a csapadékvizek összetevőjeként alakulnak ki. A forrásvizekben a csapadék eredetű (vadózus) vizek kerülnek ismét a felszínre. Fő típusaik a következők:

9 1. A talajvízforrások a felszín alatti első vízzáró réteg felett elhelyezkedő, jó víztartó képességű rétegek vizét vezetik a felszínre. A dombsági területeken, az alföldi területekkel ellentétben nincs összefüggő egységes talajvíztükör, mivel a talajvíz mélyebben helyezkedik el, ezért változó a talajvíz mennyisége. A felszín alatt mélyen elhelyezkedő egymástól független talajvízszintek találhatók, amelyeknek vize a völgyek felé áramlik és a völgy oldalán talajvízforrások formájában buggyan a felszínre. Származásukat tekintve ezen a területen a talajvizek elsősorban a csapadékból, kisebb részben a patakvizek elszivárgásából kapják utánpótlásukat. Helyenként a karsztvíz is táplálhatja, főleg a mélyebben található talajvizeket. Jól példázza ezt Nyirád község esete (4-5. kép), ahol az 1960-70-es években a megnövekedett bauxitbányászat hatására az erőltetett karsztvízkiemelés folytán eltűnt az ásott kutakból a víz. A vizsgált területen kevés magas talajvízállású hely található. A Balaton-felvidék déli részén és a Tapolcai-medencében 2-6 méter a talajvíztükör terepszint alatti mélysége. Ugyanennyi a Keszthelyi-hegység és a Déli-Bakonytól északnyugatra eső dombvidékeken is. A hegyvidéki területeken a talajtakaró vastagságának csökkenésével a talajvíz jelentősége is csökken. A hegységperemi dombvidékeken a talajvíz egyre nagyobb mélységben (10-15 m) helyezkedik el. Helyszíni gyűjtéseink, terepbejárásaink során megfigyelhettük, hogy a Káli-medence településeinek elhelyezkedése éppen a fent vázolt tényezők miatt pontosan ezekre a hegységperemi részekre tehető.

10 A talajvízforrásoknak van egy másik fő csoportja. Ezek tulajdonképpen az ásott kutak, amelyek az ország egészét figyelembe véve még napjainkban is rendkívüli jelentőségűek a vízfelhasználás szempontjából. A terepbejárások során meggyőződhettünk arról is, hogy a vizsgált községek többségében a fent említett domborzati és összetett hidrológiai viszonyok miatt nem lehetett minden portán kutakat ásni. Köveskálon például a falu nyugati részén lévő kutak nagyobb szárazság esetén ki is apadhattak.

11 9. BULLA Béla 1962. 294-295.; DEÁK Margit (szerk.) 1972. 191-197. 10. GYÖRFFY Dezső 1957. 265-299. 11. CSERJÉSI Károly 1935.52. 366