A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Vajkai Zsófia: A kapolcsi vízimalmok

két rendezték, a falu igazi látványossága lett. A Szaller malom a kapolcsi napok alkalmával éled fel újra, képzőművészeti tárlatoknak ad helyet és otthont. Örvendetes a régi épületeknek ez a fajta felhasználása. Arra úgy sincs lehetőség, hogy valamennyit megőrizzük, múzeumként működtessük. így viszont, ha nyaralnak bennük, vagy vendéglők, fogadók, esetleg kiállítóhelyiségek lesznek, mint az egyik diszeli malomból lett „Első magyar látványtár", legalább az épület megmarad, és mindig lesz valaki, aki érdeklődik az elfelejtett malmokról, a molnárok munkájáról és életéről. Utolsó mondatként szeretném ideírni ezt a néhány romantikus verssort, amelyhez hasonló adatközlőim emlékezete szerint a kapolcsi Ilona-malom falán volt olvasható, de máshol is, így pl. Hegymagason még az 1970-es években is: „A régi limbusból száraz rét kerüle Elterült vízéből fológát készüle Mellyen Hegymagasnál ez malom épüle Itt őröli barátom, ne szalagy mellűié. " 359