A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Selmeczi Kovács Attila: Gazdasági épületek a Káli-medencében

ti részletes gazdasági feljegyzései is még arról vallanak, hogy a 37 holdnyi szántóföldjén, ami 26 részre tagolódott a határ különböző részén, legnagyobb arányban rozsot és árpát termesztett.

5 A megélhetés alapját a szőlőművelés, a bor jelentette. Ennek rendelték alá az állattartást és a szántóföldi növénytermelést is. Amint több helyütt megfogalmazták, az állatokat főképpen azért tartották, hogy a szőlő trágyázását biztosítani tudják. „A szőlő vót nekünk a pénzforrásunk. Allatbul is pénzeltünk, de olyan sokat nem lehetett tartani. A nyári, téli trágya a szőlőbe ment, a fődek kevesebbet kaptak (Monoszló) "

6 Olyan véleménnyel is lehetett találkozni, hogy „nálunk a trágya miatt vót sok rozs a fődeken, mert nagyobb a szalmája, jobb vót almozni, több trágyát adott" (Balatonhenye).

7 A beltelek gazdasági épületei szinte kizárólag kőből készültek. Emlékezet szerint a század elején még előfordultak gerendavázas pajták és disznóólak, manapság azonban csak az utóbbiból maradt meg néhány hírmondónak. Bizonyosra vehető, hogy a lakóház építési gyakorlatához igazodott a nagyobb gazdasági épületek emelése mind az építőanyag, mind az építéstechnika szempontjából. Legjelentősebb gazdasági épületnek a pajta számított. A beltelken önállóan elhelyezett pajta csak a nagyobb gazdaságokra volt jellemző, melyek több holdas szőlőbirtokkal is rendelkeztek. Ezek a gazdasági épületek jobbára a tehetősebb kisnemesi településeken: Köveskálon, Kővágóörsön, Balatonhenyén, Monoszlón fordultak elő nagyobb számban. A kisgazdaságok jellegzetes építkezésmódja az volt, hogy a haromosztatu lakóház folytatásaként következett az istálló, majd azt követően a pajtának nevezett egyhelyiséges tárolótér, mindez egy fedél alatt. A vidékre jellemző épülettípus az udvart keresztben lezáró haromosztatu, keresztfolyosós pajta, ami mellett előfordult a hosszanti tengely irányában átjárható pajta is, melynek homlokzati falán középen nyílt a jellegzetesen íves nagykapu, hogy a megrakott szekérrel az épület alá állhassanak (1. kép). Egykor ez az épületforma nagyobb elterjedtségnek örvendett, azonban az 1920-1930-as évektől a keresztfolyosós alaprajzi forma mindinkább kiszorította, azon oknál fogva, hogy helyiségeinek elrendezése célszerűbben kihasználható, az átjáró folyosó két oldalán álló tágas tárolóhelyiségek az eredetitől eltérő szerepkörben is alkalmazhatóak (istálló, garázs), míg a hosszanti folyosós épület keskeny tárolórészeit más célra aligha tudták igénybe venni. A múlt század végén, a 20. század elején épített pajták zárt kőfallal rendelkeznek, középső átjárójukat elöl és többnyire hátul is kétszárnyú nagykapu zárja le (2. kép). A tárolóhelyiségek falán hosszúkás szellőzőnyílásokat hagytak, az átjáró felől pedig nem emeltek falat, hanem általában derékmagas deszkafal húzódott mindkét oldalon. A pajta kapuszárnyai tengelyen forgó oszlophoz kapcsolódnak, ami megfelelő stabilitást biztosít a kapuszárnyak nyitásakor (3. kép). A pajták tetőszerkezete meggyezik a lakóépületekével. Köveskálon említették egy 1880-ban ké5. Csekő István gazdasági iratai. A Csekő család tulajdonában. Köveskál. 6. Tóth Lajos (1901) közlése. 7. Mátyás István (1917) közlése. 322