A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Lichtneckert András: Szőlőhegyek – hegyközségek a 16–19. században

Nyugatról kelet felé haladva, egyre később, időben lépcsőzetesen következett be a szőlőhegyre költözés a balatoni borvidékeken. Zala megyében a sor elejére a muraközi Hegykerületeket kell helyezni, ahol már a 18. század elején montanistákat írtak össze, akik a hegymesterek vezetése alatt álltak. Itt, úgy látszik, hogy nem akadályozták a szőlőhegyen lakást, a Hegykerületeket folyamatosan megtaláljuk a feudális kori összeírásokban. 1. A lépcsőzetességet tekintve bizonyos, hogy a szőlőhegyi önkormányzatok és a szőlőhegyi szórványtelepülések között nem volt olyan kapcsolat, ami ilyen különbséget létrehozhatott volna. Egyszerűen azért nem, mert a szőlőhegyi önkormányzat nem a szőlőhegyen lakóknak, hanem a szőlőbirtokosoknak az önkormányzata volt. A tisztségviselők kiválasztásánál érvényesült a területi elv, éppen emiatt feltűnő, hogy hegybírónak, esküdtnek, de még hegymesternek sem választottak olyanokat, akik a szőlőhegyen laktak. Utóbbi esetben pedig kézenfekvő lett volna, mert a hegymester tisztsége megkívánta a szőlőhegyen való tartózkodást az év egy részében, emiatt külső birtokosok nem szívesen vállalták, sokan inkább megváltották. A szőlőhegyen lakók saját önkormányzata akkor jött létre, amikor községgé alakultak, a hegyközség ezután tovább működött. Nem hozhatta létre ezt a különbséget az öröklési rend sem. A meszesgyöröki jobbágyok ugyan arra hivatkoztak 1845-ben, hogy azért költöztek ki a szőlőhegyre, mert csak egy örökös maradhatott a szülői házban, a többit kifizették, vagy a szőlőhegyre költözött.

22 Az öröklési rend azonban ismereteim szerint a többi Balaton-felvidéki településen is csak egy örökösnek biztosította a szülői házban való maradását, a kiköltözés mégsem vált tömegessé mindenütt. A közbirtokossági jog alapja a belsőségi ház vagy telek, ami a Balaton-felvidéken mindenütt megnehezítette a faluból való kiköltözést, és a kiköltözötteket is arra késztette, hogy visszaköltözzenek a faluba. 2. Különbséget egyfelől a településszerkezetben látok, a badacsonyi és a keszthelyi borvidéken több az elpusztult település, amelyekből puszta szőlőhegyek lettek. Különbséget lehet találni a kibocsátó településeken a lakosság helyzetében is. Tapolca mezőváros lakói voltak a legkedvezőbb helyzetben. Ezt a mezővárost az elnéptelenedés fenyegette, amikor Széchényi György püspök az 1656. évi szerződéssel megvetette egy sikeres városfejlődés alapjait. A hat szabad legénnyel kötött szerződés alapján szolgáltak a később betelepültek is, végül az egész lakosság jogállását e szerződés alapján rögzítették. A 18. században némely szolgáltatással növekedtek terheik, de házat, majort, szőlőt szabadon szerezhettek maguknak. Semmi okuk 22. KOVACSICS József 1991. 35. 289