A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Ács Anna: Közök a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

Napjainkban ahol lehet, megszüntetik a közöket. Ez főleg a kettes, hármas udvaroknál figyelhető meg. A közben lakó egyik család görcsös igyekezettel, több periódusban felvásárolja a többi házat, hogy végre a maga ura lehessen. Többnyire az utca felőli első házban laknak, átalakítják azt, míg az épületegyüttes további részeit gazdasági és egyéb funkcióra használják, esetenként a fölöslegesnek bizonyulókat lebontják.

71 Ahol a településszerkezeti adottságok miatt a közt nem lehet megszüntetni - mert sokan laknak benne s az utcajellegű - lekerítik a saját udvarrészt, bár a szabad átjárást továbbra is biztosítaniuk kell. Némely közt kapuval zárnak le. Az itteni házakat inkább a szomszédos közökből hosszabb úton közelítik meg. Ennek az általánosnak ítélt tendenciának némileg ellentmond az a tény, hogy a közök egy s nem is jelentéktelen része megújul tájunkon. Új házak emelkednek az elaggott házak, gazdasági épületek helyén vagy éppen a kertekben, gyakran megnövelve a köz régi házainak számát. Ennek oka lehet a beltelek relatív hiánya, illetve az örökölt telkek építkezésre való felhasználásának lehetősége. De a közökben nem kizárólag a településen élők építkeznek vagy azok családtagjai. A városkörnyéki helységekben, mint pl. Veszprém szomszédságában Nemesvámoson, Szentkirályszabadján, Csopakon a városból kitelepülök is építkeznek a közökbe. Megtanulják és használják a közök hagyományos neveit, elfogadják a köz által követelt közösségi életformát, amelyet különbnek tekintenek a lakótelepeken megismertnél. A közök megújulásának folyamata azt jelzi, hogy a közök egy része továbbra is életképes.

72 E megszépült közök már valóban városias jelleget adhatnak egyegy településnek a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. A megújulást segítik azok a törekvések, amelyeknek célja néhány olyan községmag védetté nyilvánítása, amelyet a közökben való megtelepülés jellemez. Erre példaként hozható fel Nemesvámos és Köveskál. A védetté nyilvánítás biztosíték lenne arra, hogy a többnyire 18. században kialakult sajátos településszerkezet korunk viszonyaihoz alakítottan átörökítődhet utódainkra és ezek a közök már nem válnának átokká a bennük élők számára. 71. Mencshelyi példát ismertet a köz visszafejlődésére VAJKAI Aurél: „Isó Géza háza eredetileg több családé volt, 1940-ben már csak egy tulajdonosé, aki a lakóházakat melléképületekké alakította át."; VAJKAI Aurél 1959a. 219. 72. ÁCS Anna 1993. 71. 212