A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Simonffy Emil: Társadalmi és gazdasági viszonyok a 18–20. században a Balaton-felvidéken

ban már fontos szerepet játszottak. E két művelési ágnál nagyobb volt a nem mezőgazdasági foglalkozású földtulajdonosok részesedése. Az egyéni kisbirtokok területének megoszlása (1935-ben százalékban): Balatonfüredi Keszthelyi Tapolcai Zala járás járás járás megye 3,7 5,8 3,4 4,1 20,0 36,7 25,6 24,7 20,0 31,5 24,5 27,4 26,0 18,5 23,3 25,6 26,0 6,2 18,0 14,7 4,3 1,3 5,2 3,5 Tisztában vagyunk azzal, hogy a formális tulajdonviszonyok sokszor lényegesen eltértek a valóságos tulajdonviszonyoktól (például a földbirtok eladósodásának különböző mértéke következtében), és a bérletek különböző formái miatt az üzemi viszonyokkal sem estek egybe. Mégis a fenti adatsorok lehetőséget adnak néhány megfigyelésre. Zala megye egészére - és ezen belül a Balaton-parti járásaira - jellemző, hogy a nagybirtok kisebb részt foglalt el, mint a Dunántúl többi részén. A Keszthelyi járás hasonlítható a jellegzetesen nagybirtokos Fejér vagy Somogy megyéhez. Viszont a középbirtok részesedése elenyésző, hasonlóképpen az 50 kat. holdnál nagyobb kisbirtoké is. A statisztikai adatgyűjtés csoporthatárai ugyan sematikusak, mégis más forrásokból is feltételezhető, hogy a családi üzem, amely nem igényelt állandóan idegen munkaerőt, felső határa valamivel maradt csak az 50 kat. hold alatt. így megállapíthatjuk, hogy a kisbirtokosok módosabb rétege mindhárom Balaton-parti járásban - különösen a keszthelyiben - a földterületnek csak csekély részét foglalta el. Öt kat. holdon alul - az egyes intenzív ágazatoktól eltekintve - nem is beszélhetünk gazdaságról, e törpebirtokosok megélhetését már nem elsősorban saját „mezőgazdasági üzemük", hanem idegen üzemben vállalt bérmunkájuk biztosította, amint ezt egyéb források a polgári korra is bizonyítják. Ebbe a kategóriába tartoztak nagyrészt a nem mezőgazdasági foglalkozású kisbirtokosok, számuk az egész megyében 20%-ot, a tulajdonukban lévő földterület az öt holdon aluli kisbirtokosok földterületének 29%-át tette ki. Soraikban elsősorban városi polgárok, falusi iparosok és kereskedők, értelmiségiek kertjeit, szőlőit és kiegészítő gazdaságait, valamint már üdülőit találjuk. A falusi iparos, kereskedő és értelmiségi (pap, tanító, jegyző stb.) még a 20. század első felében is rá volt szorulva a kiegészítő mezőgazdasági termelésre a piaci viszonyok fejletlensége miatt. Persze a gazdaságosság is megkívánja a szállítási költségek csökkentése céljából, hogy a szükségletből - amit lehet - helyben termeljenek meg. 20