A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Ács Anna: Közök a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

Feltehetőleg a 18. század elején indult meg vidékünkön a közök kialakulásának folyamata.

28 Nem elszigetelten, csupán egy-egy településen, hanem több helyütt s közel azonos időben. Ez az az időszak, amikorra régiónk lakossága nagyjából kiheverte a török pusztításokat. Visszatért korábbi lakóhelyére, illetve ha az pusztává vált, betelepült valamely környező helységbe. A népességnövekedés szinte minden helységben kimutatható a 18. században, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, a század második felétől szlovák- és németajkú népesség letelepítésével is. A 18. század utolsó évtizedeire a falvak döntő többsége elérte népességeltartó erejének felső határát. A kedvezőtlen földrajzi körülmények mindenképpen korlátozták a népességnövekedést. A bakonyi, Balaton-felvidéki települések külterületét nagy százalékban erdő borította. BÉL Mátyás Rátótról (ma Gyulafirátót Veszprém szomszédságában) írta, hogy „a roppant erdei sűrűség elveszi a föld hasznosításának lehetőségét".

29 Még 1857-ben is a határ 48%-át borította erdő, 18,8%-a volt ekkor a szántó és 26,7%-ot tett ki a legelő.

30 Szentgálon, Veszprém megye legnagyobb területű községének határában 1857-ben 21 219 kat. hold erdőt mértek, ez az összes terület 62%-át jelentette.

31 Egy évszázaddal korábban bizonyosan nagyobb lehetett ez az arány a szántóföld rovására, amelyről BÉL megjegyezte: „egyébként a földművelés csekély, arra a falu körül szűkös a lehetőség, a föld ott is sovány, csak trágyázva és háromszori kettős szántás után terem."

32 Öcsről, az egytelkes nemesek falujáról fontosnak tartotta megörökíteni, hogy nem sok házból áll a település, „mégis több mint amennyinek lakosát nemzetségéhez képest a talaj minősége eltartaná."

33 A szántóföldként használható külterület rovására általában sehol sem növelték a belterületet tájunkon. A belterület határai merevvé váltak sok helyütt. Olyannyira merevvé, hogy a falvak terjeszkedése új utcák kialakításával a külterületi földek belterületté átminősítésével rendszerint csak századunk közepe táján indult meg. Több esetben - mint pl. Nemesvámoson - a falut három irányból körülvevő értékes szántóföldeket áldoztak fel. Másként egyszerűen nem terjeszkedhetett volna a falu, aligha nyílt volna mód az új építkezésekre.

34 A terepadottságok különben is gátolhatták a belterület növelését. A dombhátak lejtőin megtelepült helységeket gyakran mindenfelől mély völgyek vették körül, mint pl. Öcsön, így a kis falu belterületi határai kényszerűen konzerválódtak.

35 Alsóörsön is csupán északkeleti irányban terjeszkedhetett a község korlátozott mértékben a kedvezőtlen domborzati adottságok következtében. A népességnövekedés, amely a kuriális településeken volt különösen szembetűnő, már BÉL Mátyás által megfigyelt jelenség, sajátos, vidékünk történeté28. Példa erre a nemesvámosi Nemes-köz, amelynek négy háza közül az utolsót keresztben építették 1743-ban. Az előző három ház korábbi.; VAJKAI Aurél 1957. 98. 29. BÉL Mátyás 1989. 116. 30. Veszprém megye helytörténeti lexikona I. 1964. 194. III. tábl. 31. Veszprém megye helytörténeti lexikona I. 1964. 360. III. tábl. 32. BÉL Mátyás 1989. 119. A határ „igen sűrű erdőségből és ijesztő hegytetőkből áll" a csekély szántóföld és az erdei kaszálók mellett, örökítette meg a 18. század eleji állapotot. 33. BÉL Mátyás 1989. 105. 34. ÁCS Anna 1993. 63. 35. BÉL Mátyás 1989. 105. 200