A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Ács Anna: Közök a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

maradt a köz.

10 A közök - főleg családról kapott nevei - az elmúlt néhány évtizedben nem hagyományozódtak több településen, kikoptak a kollektív tudatból. Ezért ismeretlenek ma a JANKÓ által gyűjtött efféle köznevek Kövesden

11 A közök ugyan léteznek még - némelyik szerkezetét tekintve talán a JANKÓ megismerte formában -, de név nélkül. A régi elnevezéseket nem pótolták újjal. A Bakonyalján és Pápa vidékén hasonló folyamat mehetett végbe. Az idős adatközlők nem emlékeznek a század eleji köznevekre. Noszlopon a két világháború közötti években csupán egy köznek volt külön elnevezése. Az sem a bennélő családok valamelyikéről, hanem a köz kiterjedésére utalóan kapta a „hosszi köz" nevet: hét ház épült egybe a közben a faluban egyedülállóan. A Bakonyban és a Balaton-felvidéken nem ritka a közök kutyaszorító, kódisbódító elnevezése s előfordult a zugla (zugutca) név is.

12 E beszélő nevek arra utalnak, hogy ezek a közök a gyalogos közlekedést szolgáló szűk utcák, esetenként zsákutcák voltak, jelentős részük az ma is. Tájunkon a közök másik s nem kevésbé jellemző csoportja általában egy, néhol azonban két kocsiszélességű. Csupán nevében és összekötő jellegében felel meg a köz országosan ismert és elfogadott jelentéstartalmának. A gyalogosforgalom mellett a kocsi-, illetve szekérforgalmat szolgálta. Kapuval el nem zárhatták, bejárati részén legföljebb kapukövek állhattak. Mindenki által igénybe vehető közútnak minősült. Gyakran a főutcáról a határ bizonyos részeihez való kijutást rövidítették le használatukkal. Ilyen különleges köz feltehetőleg a 18. század végéről vagy korábbról a nemesvámosi Mogyorósi-köz. A faluderékről, a Főutca közepe tájáról indul, két kocsi fér el rajta egy időben, s a főutcát köti össze a gyüri határrésszel.

13 Egyedülálló a faluban, de a környéken is. A széles közök mentén sort alkotó házak állnak gazdasági épületekkel, illetve a gazdasági épületek helyenként a köz másik, a lakóépületekkel szemközti oldalán emelkednek. Előfordul, hogy a köz mindkét oldalán lakóházak húzódnak meg gazdasági épületekkel s a sort néhol aprócska kertek szakítják meg. Erre a régiónkat jellemző, kevésbé ismert köztípusra, pontosabban köztípusokra az Új magyar tájszótár 1992-ben megjelent köz címszót tartalmazó kötete utal a szótárak, lexikonok közül elsőként, máig egyedülállóan. A nyolc jelentéstartalmi ismertetés során az általános, keskeny, kis utca értelmezés után másodikként, ekként ismertetve: „két hosszú házsor által bezárt terület. A köz a Fő és a mellékutcákból nyíló hosszú, keskeny közös udvart jelentette, amelynek oldalán egymást követték a házak." A tájszótárbeli meghatározás azt sugallja, mintha letűnt településtörténeti formáról lenne szó. Ám a köz ma is ezt jelenti vidékünk sok településén. Az ismertetett értelmezésre a szótár első példaként LŐRINCZE Lajos 1941-ben készült Szógyűjteményét idézi. Lőrincze szülőfaluja, a neves bakonyi település, Szentgál tájszavát örökítette meg benne. Ugyancsak szentgáli a másik közölt példa, VAJKAI Aurél 1942-44. évi gyűjtéséből, illetve az 1959-ben megjelent 10. JANKÓ János 1902. 166. 11. JANKÓ János 1902. 164. 12. JANKÓ János 1902. 165. 13. ÁCS Anna 1993. 66. Az ajkai járásban maradt fenn a köz efféle jelentése: „A főutcáról a határba kivezető út." Veszprém megye földrajzi nevei. Az ajkai járás. 22. 196