A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Ács Anna: Közök a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

térő jellegű dunántúli közökről. Kétségtelen ugyan, hogy a dunántúli közök egy jelentősebb csoportja valóban sikátor jellegű, forgalmasabb utcákat köt össze. A bakonyi és a Balaton-felvidéki falvakat általában jellemzik ezek a közök, ám fellelhetők jelentős történelmi múltú városainkban is, így Pápán, Veszprémben és Keszthelyen. Pápát, a Bakonyalján, a Kisalföld peremvidékén megtelepült várost a közök, helyi szóhasználattal a közlék valóságos rendszere szövi át. A város magjától, a Fő tértől és a Kossuth utcától nyugatra és északnyugatra, az egykor fallal határolt városon belül az utcákat közlesor kötötte össze, illetve köti össze ma is egymással. Használatukkal az egyik utcából a másikba való átjárást rövidítik le. A török időkben védelmi szerepet tulajdonítottak a közléknek. A településtörténészek a város fejlődéstörténte egyik érdekes maradványaként értékelik a pápai közlerendszert. A helyiek büszkék rá, használják s óvják a napjainkban még jórészt meglevő közléket. A Bakony fővárosának titulált Veszprém zegzugos utcáit járva szintén sok közt fedezhetünk fel. A veszprémi közök sohasem alkottak a pápaihoz hasonló rendszert, de fontos szerepük volt a közlekedésben. Szerepükből alig veszítettek jelen korunkra. A kis feljárók lakóházakhoz vezettek, mint például a Polgármester-köz Kovács Imre takácsmester, megbecsült polgármester házához a múlt század végén.

6 Az idős veszprémiek ma is e néven emlegetik. A nagyobb forgalmú közöket a város rendben tartatta, a gyakori vízrongálások utáni kijavíttatásukról rendszeresen gondoskodott. Ha egy köz bárminemű okból funkcióját veszítette és szeméttel kezdték feltölteni, a város vezetősége alkalmanként radikális megoldással élt: felszámolta a közt, területét a szomszédos telekhez csatolta. Ezt tette 1926-ban is a Miatyánk utcát a Fehérvári József utcával összekötő köz esetében.

7 Keszthely csekély számú, utcaköz vagy zsákutca névvel illetett közeiről JANKÓ János emlékezett meg, megörökítve azok helyét és általában utcákhoz kötődő elnevezéseit a múlt század végéről.

8 A közök különösen tájunk eredetileg egyetlen utcából álló falvait jellemzik. Ezeken a településeken az utca két sora megszakítás nélkül halad a helység egyik végétől a másikig, esetenként a kétszáz feletti számot is eléri a házszámozás. Ahol a változatos térszíni viszonyok megszakításra kényszerítették az egyik vagy a másik sort, közök keletkeztek. JANKÓ János a Balaton északi mellékén figyelte meg ezt a jelenséget,

9 ám az a hasonló földrajzi körülmények következtében a Bakony vidékére is érvényes. A közöket a köz mentén élő családról, annak irányáról vagy valamely nevezetességéről nevezték el: például Torma-köz Kövesden, Temető- köz Kővágóörsön, Mogyorósi-köz Nemesvámoson a köz végén lévő mogyoróbokrokról. Ha a faluban - kivételesen - csak egyetlen köz volt, nem adtak neki különös nevet, értelemszerűen a közről beszéltek. Aszófőn a múlt század végén néhány közt „utcának léptetett elő" a hatóság, csak egy köznek nem adtak utcanevet, ez 6. HUNGLER József 1975. 7. Az 1926. december 15-ei rendkívüli közgyűlés 227/15845 sz. határozata. VmL Polgármesteri iratok. 8. JANKÓ János 1902. 168. 9. JANKÓ János 1902. 163. 194