A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Lukács László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében

TÓTH Kálmánék 1936-ban kiadott könyvében. 5 Oromfalán ekkor már számos re­pedés tátongott, ezért le kellett bontani. A fénykép alapján vakolatdíszítéséről SO­MOGYI Győző szép rajzot készített, amely megjelent a Vakolatdíszek a Balaton-fel­vidéken című albumban is. 6 A régi házak közül sok csipkefal nélkül épült. Ezek oromfalát később megma­gasították, s a tetősíkok fölé téglacsipkés macskalépcsőt építettek. A 30-40 cm magas, utólagos ráfalazás jól látható a mindszentkállai Hoffmann ház (Rákóczi tér 18.) oromfalán. Az utcai homlokzat csipkefalának és a tetősíkoknak ez a megeme­lése a ház 1859-es átépítése során történhetett, amit a csipkefalon olvasható év­szám is jelez. Csipkefal építésére vagy utólagos megemelésére az 1920-as évekig került sor. Több régi épület utcai homlokzatán csak egy ablak volt, az is aszimmet­rikus elhelyezéssel. Kővágóörsön Gellei Erzsébet házának (Ady u. 12.) utcai hom­lokzata ma is ilyen. Mindszentkálláról 1969-ben még így írta le helyszíni megfigye­lését CSALOG Zsolt: „Az utcára a homlokzatokon általában egy ablak néz, szim­metrikus vagy aszimmetrikus elhelyezéssel." 7 Az oromfal (csipkefal) téglából lépcsőzetesen kirakott szegélye, az ablakok és a padlásszellőző nyílások megfelelő mérete, formája és elhelyezése egyszerű, simára vakolt és fehérre meszelt homlokzat esetén is magas esztétikai értéket kép­visel. Köveskálon ilyen a Fő utcán Győrffy Erzsébet háza. A sarkokra, a felső, há­romszög alakú orommező széleire, vagy az ablakok köré kerülő egyszerű szalag­keretek a külső megjelenés hatását fokozzák. Területünkön a nemesi kúriák csipkefalán a 19. század első harmadában megjelent vakolatdíszítés motívumait S. LACKOVITS Emőke elemezte: „Díszítő­elemként foghatjuk fel a különböző formájú padlásszellőzőket: az egyenlő szárú kereszt alakút, az íves formájút, az állított és fektetett tégla, a kör és függőleges vagy vízszintes helyzetű ellipszis alakúakat. Ezek állhatnak önmagukban, de lehet­nek egyszerű vakolatkeretesek, sima vagy fogazott párkánnyal lezártak, virágke­helyben végződök. Gazdagabb nemesi kúriákon füzérdísz, levélkoszorú vagy sza­lag veszi körül őket. Körülzárhatók hornyolt csíkokkal is. Megjelenik az orommező­ben az egyszerű vagy hullámvonallal, füzérrel, levélkoszorúval keretezett felirati tábla is, benne vakolatfelírással az építtető neve és az építés évszáma. Megtalál­juk ezenkívül az oromcsúcs alatt az egy tőből kiágazó kettős csigavonalat, sze­gélydíszként a meandert. Feltűnik itt is a népi díszítőművészet oly kedvelt, a hím­zéseken, bútorokon gyakori motívuma: a rozetta és a cserépből kinövő páratlan számú virág. Az orommezőt a homlokzat alsó részétől meanderrel, félholdas zárószalaggal, egyszerű vagy ívsoros vakolatpárkánnyal választották el. Az utcai homlokzaton levő ablakok vakolatkeretesek, némelyek félholdas, fonadékos vagy lándzsaíves szemöldökpárkánnyal szegettek." 8 5. TÓTH Kálmán-NÁSZAY Miklós-PADÁNYI Gulyás Jenő 1936. 89. 6. SOMOGYI Győző 1987. 25. rajz. 7. CSALOG Zsolt: Népi építészeti gyűjtés, Mindszentkálla, 1969. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattára, Szentendre, lelt. sz.: 1145. 8. S. LACKOVITS Emőke 1980. 29. 144

Next

/
Thumbnails
Contents