A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Sabján Tibor: Történeti és régészeti adatok a Balaton-felvidéki tüzelőberendezések kialakulásához

10. kép. Konyhai kemence előtti beálló gödör ábrázolása egy 1795-ös keszthelyi ház tervén (OL. T3. No. 239.) tüzelőberendezések leírásából az is megállapítható, hogy típusuk a Balaton-felvidéki paraszti változatokhoz állt közel. Erre a takaréktűzhely aljából nyíló kemenceajtó kapcsán következtethetünk, ilyen megoldás a nyugat-dunántúli és kisalföldi kombinátok éptésénél ismeretlen, ellenben a Káli-medence együtteseinek sajátos jellemzője.

66 Természetesen a nagyobb múltú, hagyományos tüzelőberendezésekre is érdekes adatokkal szolgálnak a leírások. Például a nagy számban előforduló kétkemencés konyhák a hasonló felszereltségű Balaton-felvidéki és dél-dunántúli paraszti konyhák közvetlen előképeinek tekinthetők.

67 Ugyancsak a paraszti használat felé mutatnak a táblás kályhákra vonatkozó adatok és az a tény, hogy a vizsgált korban a táblás kályha már a mezővárosi polgárság számára is inkább tömegáruként, mint luxuscikként jelenik meg. A paraszti párhuzamok elemzésénél jogosan merül fel az a kérdés, hogy az uradalom különböző típusú épületei mennyire állnak közel a népi építkezéshez. Az egyik oldalon a város központjában álló, korszerűen felszerelt emeletes középületek vannak, melyek az újítások és költséges megoldások hordozói, a másik oldalon az uradalom egyszerűbb épületei, melyek néha egyáltalán nem különböznek a parasztok lakóházaitól. Erre jó példát nyújt az uradalom 1846-ban bérbe adott 66. Lásd például LUKÁCS László 1990. 116. 22-23. kép. 67. JANKÓ János 1902. 211-212.; VAJKAI Aurél 1940. 313.; ZENTAI Tünde 1990. 91. 138