A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Balassa M. Iván: Sarvaly – a népi építészeti értelmezés és újraértelmezés lehetősége

bejárat az 51-es, a hátsó fal az 52-es szintvonalon van, sőt a pince és az előtte lévő helyiség padlószintje között a leírás szerint a különbség 2 méter! A 16-os ház a 4. sz. pincével valamiféle teraszszerusegen áll, érdekes viszont, hogy a feltételezett bejárat, bejáratok az emelkedésnek, igaz viszont, hogy egyúttal délre néznek! A másik pincés házcsoport a falu délnyugati részén található. A templomhoz legközelebb a 10. sz. ház van a 22. pincével. Itt a ház első sarka az 51. méteres szintvonalon van, a pince végénél pedig az 52., méteres húzódik. A pincénél a két helyiség közötti szintkülönbség 60-70 centinek tűnik. A15. ház a 2-es „pincé"-vel már jobban igazodik a terephez, az első és a hátsó sarka között egyméternyi a szinteltérés és a feltételezett bejáratok a lejtőre nyílnak. A sok rejtélyt tartalmazó 17. sz. ház + 3. sz. pince hossztengelye merőleges a szintvonalakra, a „kályhás" szoba fent van az 52 és 53 m. közötti platón, a pince pedig az 50 és 51 m közötti kiteresedésen áll, tehát ez utóbbi terepszintje alacsonyabban van. A „kamrás házak" közül az egymással szemben álló 7. és 8., valamint a 9. hossztengelye merőleges a szintvonalakra, az előbbi kettőnél egy métert mindenképpen meghaladó lehetett a szintkülönbség. A 8. háznál a magasabban lévő részen volt a „lakókonyha", azaz a füstösház, Rauchstube. Az utolsó két helyiség, melyet az ásatok szerint utólag toldottak az épülethez, kamra és istálló lehetett.

20 A 7. épületnél, mint írják, a füstösház csak a második, mert „az 1. helyiség már a lejtős domboldalra esik, így az udvarból kényelmetlenebb lett volna a megközelítése."

21 A talán két helyiségből álló 9. háznál a ház lakórésze a vele párhuzamosan álló 8. házzal megegyezően a felső részen van. A 6. és a település délkeleti sarkában álló 21. házak a szintvonalakkal párhuzamos hossztengelyűek, talán ezzel magyarázható, hogy a bejáratok mindkettőnél az emelkedőre néznek. Mivel HOLL Imre a sarvalyi házak „fejlődéstörténet"-ét is felvázolja,

22 az alaprajzi elrendezéssel kapcsolatos észrevételeim erre is vonatkoznak. A kő falazatú „pincék" esetében van egy félreérthető mozzanat, a helyiségek bejáratához vezető „gádor". A gádor a köznyelvben jelentős építészeti elem, Id. pl. az Értelmező Szótár szerint „Különálló pince, verem boltozott bejárata, előtere", továbbá tornác, esetleg padlásbejárat.

23 A népi építészetben más gádorokat is ismerünk, pl. a lakóház, esetleg tüzelősói bejárata melletti falkiugrásokat, az előbbinél ezek felül bolthajtásosak is lehetnek stb.

24 Viszont a sarvalyi „gádorok" csak a padlószintig értek, funkciójuk az lehetett, hogy megakadályozzák a pince és az előtte lévő helyiség közötti, egyébként mint láthattuk, nem mindig jelentős szintkülönbség miatt kialakított lejáratnál a föld leomlását. Tehát nem jelenthetett közlekedési akadályt, sőt esetleg lépcsőül is szolgált. Erre vall talán az is, hogy ahol a két 20. HOLL Imre 1979.42. 21. HOLL Imre 1979.42. 22. HOLL Imre 1979.45. kk. 23. ÉKsz452. 24. MNL. 2. 260. 117