A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Balassa M. Iván: Sarvaly – a népi építészeti értelmezés és újraértelmezés lehetősége

5. kép. Hard (Ausztria) a 2. és 4. sz. ház - FELGENHAUER, Fritz nyomán kerültek elő, tehát az alapozásra használt kődaraboknál is mélyebb szintről. A kemencefenekek esetenként ennél magasabbak, mint írják, a többszöri tapasztás miatt akár 30-40 cm-rel magasabban helyezkedtek el a padlószintnél.

18 A népi építészetben a borona házaknál a padló eléri a talpgerenda alsó peremét, sőt azt kissé meghaladja azon egyszerű okból, hogy ha nem így lenne, a ritkásan lerakott kövek között alulról nehéz lenne a házat szigetelni. Tanulságos, hogy a 18. század végén Nógrád megyében a parasztok sorban tiltakoztak salétromos házföld túlzott kiásása miatt, mert ennek következtében „...az ember Könnyebben Ki mászhat oldala, vagy Talpfája alul, mint az ajtaján".

19 Az megállapítható, hogy a „pincés" házak a településnek két részén csoportosulnak, méghozzá ott, ahol viszonylag nagy szintkülönbségek vannak. A délkeleti csoportban a 26-os ház pincéjénél keresztben van 1 méter szinteltérés, a 18. Pl. 17. ház, bár itt kívülről fűtést tételeznek fel; 12. ház stb. - HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 29., 43. 19. ZÓLYOMI József 1974. 27. 115