A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Rainer Pál: Veszprém megye Árpád-kori és késő középkori falusi lakóházai

20. kép. Bakonytamási-Hathalom: Szétszántott kemencék mutatják az egykori faluszerkezetet, 15-16. század Összefoglalás Az eddigiekből látható, hogy Veszprém megyéből többé-kevésbé teljes feltárásnak csak a sümeg-sarvalyi tekinthető. E késő középkori ásatásból nyert ismereteinket szerencsésen egészíti ki újabban a pápa-hantai nagyobb összefüggő Árpád-kori falurészlet. Aránylag nagyobb területeket tártak még fel Alsódörgicsén, Balatonakaii-Ságpusztán, Nagyvázsony-Csepelyen és Zircen. Figyelembeveendő, hogy rendszerint a falu központi - a templom melletti, ahhoz közeli - részén épült, következésképpen a legrangosabb házak kerültek megkutatásra. Ezekből pedig semmiképpen sem szabad a település egészére érvényes következtetéseket levonni. A többséget nyilván az átlagos és esetleg a közepestől szegényebb házak alkották. így ugyanazon a településen is számolnunk kell egy korszakon belül is eltérésekkel (pl. Nagyvázsony-Csepely, Sümeg-Sarvaly). A megye középkori falusi épületei különösebben nem tértek el az országosan megfigyeltektől, persze elsősorban a Dunántúl más vidékeivel mutatnak szorosabb kapcsolatot. Talán a néhol előforduló kőpincék (Alsóörs, Kővágóörs-Ecsér, Paloznak, Szentkirályszabadja, Vilonya) tekinthetők a Balaton-felvidék jelentős borászatával kapcsolatos helyi sajátosságnak. Ezen alápincézett kőépületek néprajzi továbbélései a 18-19. századból is megtalálhatók környékünkön.

33 Ismereteink jövőbeni bővülését elsősorban további ásatásoktól remélhetjük. 33. Pl. Balatonakaii Szőlőhegyén 1791.; 1823.; 1836.; 1850-ből való pince-présházak.; Vö. ENTZ Géza i. m. 129. 11. kép., 130. 12. kép., 131. 107