A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Rainer Pál: Veszprém megye Árpád-kori és késő középkori falusi lakóházai

A Vilonyán (MRT 2. 53/2.), az Árpád-kori - ma református - templom körítőfalán kívül, attól nyugatra, a Kossuth u. 47. sz. alatti református lelkészlak azonos a középkori - 1499-ben oklevélben is szereplő - plébániával. Az 1911-ben átépített, napjainkra meglehetősen jellegtelenné tett épület eredeti beosztása megegyezett az - alább ismertetendő - alsóörsi gótikus kúriáéval, de attól nagyobb méretű volt. 1911-ben még 1481-es évszámú kőtábla díszítette utcai oromzatát. Dongaboltozatos pincéje ma is megvan.

21 Szintén középkori (1500 körüli) apaloznaki plébánia (MRT 2. 38/1.) kőkeretes bejáratú, dongaboltozatos pincéje.

22 Talán szintén plébánia volt az Alsódörgicsén (MET 2. 18/11.), a középkori templom körítőfalának délkeleti szakaszához hozzáépített, két helyiségből álló, 12x7 m-es kőépület. Tőle kissé távolabb, tengelyére merőlegesen utóbb ugyancsak két helyiségből és előtte széles folyosóból álló, 11,5x9 m-es kőház épült.

23 Majd a két házat egy három kisebb helyiségből álló szárnnyal kötötték össze. így e 15-16. századi épületegyüttes végső állapotában nagyjából L alakú elrendezést mutatott és nyolc helyiséget foglalt magába. Ugyanitt, a templomtól északnyugatra egy másik, 7x8 m-es, kőfalú, egyhelyiséges, a sziklába mélyített épület is előkerült, melynek teraszos padlószintjéhez a délkeleti sarkon lépcső vezetett. Ezt a legkésőbb a 14. században már álló házat - belsejéből Árpád-kori kerámia került elő - a 15. század első felében már nem használták, mert a templom körítőfala átnyúlt az épület sarka felett. (Hasonló módon egyetlen helyiségből állott kezdetben a kővágóörs-ecséri plébánia is a 14. században.) Az ásatok - ÉRI István, DAX Margit, PALÁGYI Sylvia, TÖRŐ László (1967/1968) - sehol nem közöltek alaprajzot ezen lakóépületekről.

24 Az Alsóörsön (MRT 2. 1/3.), a Petőfi-köz 7. számú, úgynevezett „török ház" vagy „török adószedő háza" valójában Magyarország talán egyetlen - 1880 körüli átépítésétől eltekintve -többé-kevésbé épen megmaradt és napjainkban is lakott késő középkori (15/16. századi) falusi lakóháza. A kb. 16,60x6,30 m-es, északnyugat-délkeleti hossztengelyű, kőfalú, eredetileg 3-as beosztású - szoba-konyhaszoba - épület alatt nagyméretű, dongaboltozatos, bizonyára bortárolásra használt pince található, amelynek kőkeretes, íves bejárata délkelet felől nyílik. A ház bejárata az északi hosszoldal közepén, a konyhába szolgál. Az északnyugati mára már lebontott - szoba délnyugati falából egykor kőgyámokon álló árnyékszék ugrott ki. A Balatonra néző délkeleti szoba ablakkeretei és a konyhai bejárat ajtókerete - eredeti funkciójuk mellett - egyúttal az épület szerény díszéül is szol21. BÉKEFI Rémig i. m. 86.; MRT 2. 259-260.; KOPPÁNY Tibor 1993. 29., 125. 22. MRT 2. 166-167.; KOPPÁNY Tibor 1993. 29. 23. Az alsódörgicsei kétosztatú, folyosós ház kései rokona a Tihany, Petőfi u. 1. népi műemlék lakóháza, amely hasonló alaprajzi elrendezést mutat, de nagyobb (kb. 19x13 m) alapterületű. Vö. KOPPÁNY Tibor 1993. 109. 45. ábra. 24. ÉRI István-GERŐNÉ Krámer Márta-SZENTLÉLEKY Tihamér i. m. (a házakról itt nincs említés); RE I. 21. (1968) 58.; RE I. 22. (1969) 77.; MRT 2. 87.; MICHNAI Attila i. m. 231-232.; KOPPÁNY Tibor 1993. 135. 103