K. Palágyi Sylvia – Szentendrei Zoltán (szerk.): Párhuzamok és különbözőségek. Római kori halomsírok, kocsi- és lótemetkezések (Veszprém, 1996)

A római birodalom északi határtartományaiban, Britanniától a Fekete-tengerig húzódó sávban, elkülönülő csoportokban jelennek meg az általában az 1-3. századra keltezhető halomsírok. Közös bennük a többségében hamvak fölé emelt, a tényleges sírnál jóval nagyobb területet borító, kör alapú halom, azonban a halmok alatti temetkezések módja, a mellékletek összetétele és száma nemcsak az egyes csoportok között, hanem a csoportokon belül is eltérő lehet, ugyanakkor más-más őslakosságú, távoli területek is mutathatnak rokonvonásokat. A villagazdaságok birtokosainak magányos vagy kisebb csoportból álló családi sírjai mellett nem ritkák a többszáz sírós halommezők. A Pannoniában különösen gyakori kocsijelenetes sírkövek valóságos temetkezési szokásokat tükröznek. Belgica, Pannónia, Thracia halomsírjainak egy részébe kocsit, lovakat temettek. E költséges temetkezés megfelelő szociális hátterű, helyi eredetű tulajdonosi réteget sejtet. S bár a halmok állításakor ismerhették az őskori előzményeket, a halmok római hódítást követő újramegjelenése inkább a Rómához való igazodás szándékának tulajdonítható. A kőfallal körülvett, kőépítményeket magukba foglaló síremlékek itáliai példák nyomán készültek. A veszprémi múzeum időszaki kiállítása a halomsíros temetkezési mód sokrétűségét, a közös és eltérő vonásokat kívánja érzékeltetni rajzos és fényképes dokumentációval ill. a halomsírokból származó régészeti emlékanyaggal. A kiállítás két, jól elkülönülő részre oszlik. Az első rész megközelítőleg méretarányos rekonstrukciói kettős funkciót szolgálnak. Láttatják az eredeti állapotot, a halmok alatti sírkamrát, a különböző típusú sírokat, gödröket, a máglyát, az éppen a temetkezés helyéhez igyekvő, felszerszámozott lovakat, a kocsit és a csaknem kétezer évvel későbbi ásatások eredményeit. A kiállítás második részében, egy sírkertbe foglalt jelképes halomban láthatók mindazok a mellékletek, amelyek eltemetését az életben maradtak elhunyt hozzátartozóik számára, a túlvilági élet komfortjának biztosítására, szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartottak. I. A kiállítás első része a Magyarországon feltárt pannóniai halmok és a feltételezhetően halommal fedett kocsis temetkezések leleteire épül, azok tipikus vonásait emeli ki. Kemenesszentpéter, Dombi dű-