S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

pelt.) A belsejükben állt lakóépületekről - ez esetleg egyetlen torony vagy ház lehetett - szinte semmilyen adatokkal nem rendelkezünk. A köznemesség korabeli általánosabb lakásait, kúriáit a megye területéről régészeti anyagból eddig nem ismerjük. Nagy valószínűséggel hasonlóak lehettek a késő középkori-újkori parasztházakhoz. Azaz egytraktusos, rendszerint 3-4, ritkábban több helyiségből álló, a föld fölé emelkedő, kőfalazatú épületek voltak, amelyeket a XVIII-XX. sz.-i falusi házaktól leginkább csak szűkebb-kisebb ajtajaik, ablakaik különböztettek meg. Lényegében ezt a típust képviseli a zirci kora Árpád-kori királyi udvarház, amely mellett templom is állt. 17. kép. Palmettás oszlopfő, Tihany, bencés apátság, XI. sz. A szerzetesek lakó- és munkahelyéül a kolostorok szolgáltak. Ezeknek építésmódját a terepadottságok és a rendi előírások szabták meg. A kolostornégyszög rendszerint a templom déli oldalához kapcsolódva nagy udvart foglalt magában. Ilyen módon a lakóépületet a templom védte az északi széltől (pl. tihanyi bencés, zirci ciszterci kolostorok). Előfordult az is, hogy nem épült ki a teljes kvadrum, hanem csak egyetlen - esetünkben emeletes - lakószárny csatlakozott a templom kereszthajójához (pl. gyulafirátóti premontrei kolostor). A Tihany-oroszkői bazilita Szent Miklós-perjelség pedig sziklába vájt 21