S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

Számukat tekintve a legnagyobb csoportot a falusi templomok alkotják. Fennmaradásukat, legalább rom formájában kellően magyarázza, hogy a legtöbb faluban - legalábbis kezdetben - az „Isten háza" volt az egyetlen masszív anyagból készült épület. Általában kicsiny méretben, keletelve, egyetlen hajóval, íves vagy egyenes záródású szentéllyel, eredetileg torony és sekrestye nélkül készültek. Külön csoportot alkottak a körtemplomok, az ún. rotundák (Öskü, Zirc-Akii). A templomokhoz kötődtek a lakosság életének legfontosabb eseményei: keresztelő, esküvő, temetés. (A temető rendesen a templom mellé került, általában fallal vagy árokkal, sövénnyel elkerítve.) Jóval kevesebbet tudunk a falusi lakóházakról. Az Árpádkorban ezek kisméretű, megközelítőleg négyszögletes alaprajzú, egyetlen helyiségből álló, félig a földbe mélyített, általában döngölt agyagfalú és agyagpadlójú épületek voltak, egyik sarkukban a főzést és a fűtést egyaránt szolgáló kemencével. A falusi ember napjait többnyire a határban, mezei munkával töltötte, s jóformán csak aludni tért be a házába. Veszprém megyéből 14. kép. Körmeneti kereszt a Balatonfüred-siskei Szent Mihály-templom egyik -feltehetően kegyúri - sírjából, XI. sz. 15. kép. Apostolfejet ábrázoló kőfaragvány. Balatonfűzfő környéke, XII. sz. 19