S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

a szomszéd falvakban, Csetényben és Dudaron előkerült temetőrész. E hosszú felsorolásból is kiviláglik, hogy megyénk a honfoglalás és az azt követő évtizedekben fontos helyet töltött be mind a fejedelmi, mind a törzsi megtelepedés során. Történészeink feltételezik, hogy akárcsak a levédiai és etelközi tartózkodásunk idején, az első időkben a honfoglalók megtartották azt a szokást, hogy télen, valószínűleg állandó szállásokon, a Kárpát-medence belső, sík vidékein éltek és csak a melegebb időszakban vándoroltak az ún. nyári szállásokra, a vizek közelébe. Egy-egy ilyen terület határai nem voltak stabilak. A gyakori belső hatalmi változások miatt ezek sűrűn áthelyeződtek. A szállásokban mutatkozó kettősség a falvak közrendű lakossága ese­tében is nyomon követhető. A félig földbe mélyített ún. veremházak védelmet nyújtottak lakóiknak a zord időkben. Az állandó falvak mellett földműveléssel, állattenyésztéssel, kézműiparral foglalkoztak. E telepek mellett találjuk a köznépi, nagy sírszámú, gyakran hosszú évtizedekig használt (pl. Halimba-Cseres X-XII. század) temetőket. Ezeknek a köznépi síroknak az emlékanyaga viszonylag szegénye­sebb. A korabeli társadalom gazdagabb rétegébe tartozók temetői kisebbek (30-35 sír). A vezető réteg tagjai igen gazdag mellékletek­kel, magányosan temetkeztek. Sajnos megyénkben ez idáig fejedelmi sír nem látott napvilágot, pedig Jutás és Fájsz helyneveink alapján feltételezhetjük, hogy valahol itt, a Balaton északi részén leltek végső nyugalmat. Az említettek közül Fájsz fejedelem tevékenységére érdemes ­már csak megyei vonatkozásai miatt is - külön kitérni. A történészek egy része feltételezi, hogy már jóval Géza előtt kísérletet tett arra, hogy a kalandozásokból élő nemzetségek és törzsek katonáskodó rétegét békésebb életmódra bírja. Ezért megpróbált jó kapcsolatokat kialakítani a szomszéd államokkal. Az életmódváltás egyik bizonyí­téka volt a kereszténység felvétele is. Talán e békés életmódra való áttérés bizonyítékaként értelmezhetjük a belső, védelmi szerepet be­töltő építkezések elkezdését. Szálláshelyeit várakkal erősítette meg. Ilyen lehetett Veszprém is. Sajnos kísérletét nem fejezhette be. Az augsburgi vereséggel végződő újabb hadjárat uralmának végét is je­lentette. Később Taksonynak, majd fiának, Gézának jutott az a le­hetőség, hogy a kalandozások során megerősödött törzsi vezetőket és 9

Next

/
Thumbnails
Contents