Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Kövér György: Dunántúli bankpiacok a dualizmus korában

által delegált takarékpénztári igazgató, Hartmann Antal egyenesen úgy foglalt állást, hogy a „jelenlegi viszonyok között separatio az Osztrák Nemzeti Banktól kiszámíthatatlan következményekkel járna, talán a legnagyobb szerencsétlenség a Monarchia mindkét felének."

3 A jelenségnek azonban forrástani szempontból előnye is van, ugyanis a dunántúli fiók- és mellékhely-hálózat létrejötte az Osztrák-Magyar Bank (O-MB) magyarországi forrásai segítségével sokkal alaposabban kutatható, mint a bécsiekből.

4 Mindenekelőtt igaz ez az első dunántúli fiókokra (Nagykanizsa, Győr 1879), amelyek az induláskor még nem kamarai székhelyen alakultak és amelyek felállításáról maga a jegybankügyi kiegyezés intézkedett. A harmadik dunántúli fiókot azonban ismét kamarai székhely, Sopron kapta (1880). Ebben az évben került sor az első dunántúli mellékhely kialakítására Pécsett. A mellékhely azt jelentette, hogy a jegybank megspórolta a fiók létesítésének költségeit és így egy helyi pénzintézet bonyolította le a központi bankkal kívánt összeköttetést azon a bankpiacon. A nyolcvanas években — központi ösztönzésre az évtized közepétől szinte kampányszerűen — mellékhely alapítási hullám bontakozott ki országszerte. Miközben Pécs fiókintézetté avanzsált, a nagykanizsai fiókhoz kapcsolódva Csáktornya, Kaposvár és Zalaegerszeg, a pécsihez Szekszárd, a győrihez Komárom, Mosón és Magyar-óvár, a sopronihoz Szombathely, a budapesti fiókintézethez kötődve pedig Esztergom és Székesfehérvár egy-egy pénzintézete nyerte el a mellékhelyi funkciót. A térképre nézve jól kivehető, hogy a bankpiacok térfoglalása az első lendületben a Dunántúl szegélyét keretezte be, Esztergomtól Sopronon, Nagykanizsán át egészen Szekszárdig. A kilencvenes évek első felében aztán tovább folytatódott a mellékhelyek alapítása: Tapolca, Dunaföldvár, Pápa, Siófok és Veszprém, majd a századelőn Keszthely, Tata-Tóváros, Paks, Szentgotthárd és Celldömölk vált az O-MB mellékhelyévé. A fiókká váláshoz a mellékhelyi státuson keresztül vezetett az út. Míg Pécsnek erre hét esztendőt kellett várnia (1887), a századfordulón affiliait városoknak (Kaposvár, Szombathely, 1900) már majdnem a dupláját, Székesfehérvárnak pedig éppen két évtizedet. A világháború előestéjén a 42 magyarországi fiókból 7, a 106 mellékhelyből 17 volt a Dunántúlon található. A fiók, vagy mellékhely alapítását többnyire valamilyen helyi testület kezdeményezte. Ha volt kereskedelmi kamara, akkor az, ha nem, akkor a helyi kereskedelmi testület vagy casinó, de az is előfordult, hogy egyszerűen egy helyi cégcsoport. A kezdeményezés azonban nem feltétlenül 92