Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szili Ferenc: Kivándorlás, mint vállalkozás Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba

zsidók e létszám egynegyedét alkották. Az egyik miniszteriális jelentés szerint „Általában őket tekinthetjük Magyarország és Bosznia közötti kereskedelmi forgalom közvetítőinek, s mint ilyenek a magyarságnak kétségkívül hasznos pioner szolgálatot tesznek."

26 A korabeli szerző nyilvánvalóan a kivándorlásnak nemcsak a gazdasági jelentőségét kívánta hangsúlyozni, hanem a politikai előnyét is. Egy évtizeddel később 1904-ben írt jelentés, megerősíti a korábbiakban tett megállapításokat, amely szerint a magyarság létszáma különösképpen a városokban és a közlekedési központokban növekvő tendenciát mutatott. E régió jelentőségét a politikusok nem a magyarság létszáma, hanem a gazdasági előnyök alapján ítélték meg. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy 1895-1904 között „tervszerűen folytatódott" a telepítés, a boszna-gradiskai, dubiczai, novii, urujavori, derventi, tesanji, zeniczai, zepcei, banjalukai, és a zvorniki kerületekben 1 054 családot telepítettek le, 5 712 fővel 13 093 hektár területen.

27 Varga Gyula miniszteri tanácsos szerint azonban politikailag elhibázott lépésnek tekinthető, hogy a kivándorlást általában nem ide irányították, mert a gazdasági előnyöket itt lehetett volna leginkább kihasználni. Azokra a zsidó kantinosokra, szatócsokra hivatkozott, akik az occupatio adta előnyöket kihasználták, letelepedtek és a századelőn már az ügyesebbek 2 000-3 000 hold földdel rendelkeztek.

28 Varga szerint ha a Boszniába irányuló kivándorlás nagyobb mérvű lett volna „abban az esetben az amerikai kivándorlás veszedelme elmarad, s az erőnk a vérünk, mely most jóformán semmi haszonra, az újvilágban elfolyik, a magyarság hatalmát vitte volna diadalmasan dél felé, folytatva az Árpádok nemzeti politikáját...".

29 Aligha kétséges, hogy az elemzés téves, mivel lebecsülte az amerikai kivándorlás méreteit és azt sem vette figyelembe, hogy ekkor már Szlavóniából is sokan kivándoroltak az USA-ba. A fenti idézet illuzórikus és nacionalista jellegét úgy gondolom nem kell külön hangsúlyozni. Kutatásunk súlypontját a szlavóniai vármegyékre helyeztük, mivel a dél-dunántúli kivándorlók többsége oda vándorolt. Erről a kisebb népvándorlásnak tűnő migrációról azonban nem rendelkezünk olyan gazdag levéltári forrásanyaggal, mint az amerikai kivándorlásról. Ezen kívül az utóbbinak szinte könyvtári az irodalma, mivel történészek, politikusok, közgazdászok, írók, szociológusok és a közigazgatás felelős vezetői fejtették ki véleményüket e társadalmi jelenségről. 83