Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szili Ferenc: Kivándorlás, mint vállalkozás Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba

SZILI FERENC Kivándorlás, mint vállalkozás Délkelet- Dunántúlról Horvát-Szlavónországba A kivándorlás első szakasza 1850-1880 Észak-Dunántúlról -Fejér, Győr, Vas és Veszprém megyékből — az USAba irányuló kivándorlás már az 1880-as években kezdetét vette. A kivándorlók elsődlegesen munkavállalás és a meggazdagodás reményében vállalták a hosszú utat és elindultak szerencsét próbálni. Délkelet-Dunántúlról -Somogy, Baranya és Tolna megyékből- a felesleges munkaerőt már az 1850-es évektől folyamatosan és egyre intenzívebben Horvátország és főképpen Szlavónia csapolta le.

1 Amerikából, az USA-ból még nem érkeztek csábító levelek és üzenetek, de az ügynökök sem jártak ekkor még toborozni e vidékre. A szegényparasztok ekkor még nem Amerikában látták az ígéret földjét, vigyázó tekintetüket inkább a Dráván túli termékeny, olcsó földekre vetették. Szlavónia, mint földrajzi és közigazgatási régió, évszázadok folyamán sajátos változásokon ment keresztül. 1746-ig Zágráb, Varazsd és Kőrös vármegye alkotta Szlavóniát. Szerem, Verőce és Pozsega vármegyék az 1083-1526 közötti időszakban jogilag és közigazgatás tekintetében is Magyarországhoz tartoztak, e vidéket csak 1746 után kezdték Szlavóniának nevezni. A kiegyezés engedményeként ez utóbbi három vármegyét Szlavóniához, illetőleg Horvátországhoz csatolták.

2 Somogyvármegye történetileg sok tekintetben kapcsolódott a Dráván túli területekhez, mivel a középkorban Horvát-Szlavónország néhány várispánsága is hozzá tartozott.

3 Közismert, hogy a több évszázados török uralom alatt a Dráván túli magyar falvak többsége elnéptelenedett, csak néhány élte túl a szörnyű pusztítást. 77