Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Horváth Zoltán: Sopron vállalkozó polgárainak jelentősége a város gazdasági és társadalmi életében az 1858., 1886. és 1911. évi adózás alapján

adókategóriában a 111. és 1911-ben a 28. helyet foglalta el. Üzleti jövedelme 1858-ban 500 korona, 1886-ban 28. rangsorszámmal 3200 korona, 191 l-ben a 17. sorszámú 6000 koronával. A Hillebrand cég az I. adókategóriában 1858-ban a 89., 1886-ban a 81. és 191 l-ben a 75-dik. Az üzleti jövedelem szerinti rangsorban: 24., 31. és 20. Sopronban a nyomdaipart Rom waiter Károly üzeme jelentette. Romwalter 1851-ben házasságkötés révén jutott a Siess-Kulcsor család nyomdájához, amit 1724-ben alapítottak. Századunk első évtizedében 17 időszaki folyóiratot nyomtak itt.

29 A vállalkozás piacául Ausztria, Németország, Franciaország szolgált.

30 Romwalter Károly 1867-től tulajdonosa lelt az Oedenburger Zeitung című lapnak, emellett 1882-től megjelentette a magyar nyelvű Soproni Újság-ot.

31 Mind a három évben az I. adókategóriába tartozott: 1858-ban a 28., 1886-ban a 11. és 1911-ben a 175. rangsorszámmal. Az üzleti jövedelem szerinti rangsorban 1858-ban az 5., 1886-ban a 43. és 1911-ben a 40., 1200-1200, ületve 3570 koronával. Megállapíthatjuk, hogy a soproni vállalkozó polgárok ipari létesítményei, szinte kivétel nélkül, az 1867 előtti évekből származnak. A mellékelt táblázat szerint 1858-ban nyolc ipari vállalkozó jövedelme volt 22 090 korona, 1896-ban pedig tíz vállalkozóé érte el a 23 400 koronát, tehát a vagyonosodás megtorpant, melyhez Off ermann Theodor sopronkőhidai cukorgyárának a megszűnése is hozzájárult. A Rupprecht-féle cukorgyár 1890-ben zárta be kapuit, mégis az ipari vállalkozók jövedelmének részesedése 1886 és 1911 között 10%-ról 16%-ra emelkedett, amely főképpen a téglagyárosok jövedelmi részesedésének a növekedésével bizonyítható. (Lásd: táblázat) Végül megjegyzem: az 1911-ben a vállalkozók 71 055 korona jövedelmét 742 alkalmazott termelte meg. Az 1900 előtt létestített, és 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató üzemek tulajdonosainak a jövedelmét nem mutatom ki. Idegen tőkével, részvénytársasági alapon két jelentősebb üzem létesült: a sörgyár és a vasárugyár, az utóbbiban 370 fő kereste meg a kenyerét. Tény, hogy Sopronban a vállalkozói szellem csekély számú ipari létesítményt hozott létre, habár a gyárak létesítésének alapvető feltételei adottak voltak, gondoljunk az olcsó munkaerőre. Tény továbbá, hogy a fölös munkaerő NyugatMagyarország és Ausztria gyáraiban talált magának munkalehetőséget, ahol 1900-ban 4429 soproni illetőségű (a lakosság 14%) talált magának megélhetést. Jelentős tőke is rendelkezésre állt, csupán a magánemberek által kölcsönzött összeg, 1911-ben, 1 742 789 korona volt, és Sopron ki71