Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Horváth Zoltán: Sopron vállalkozó polgárainak jelentősége a város gazdasági és társadalmi életében az 1858., 1886. és 1911. évi adózás alapján

cikkekkel kereskedőkével 1858. és 1886. között, mégpedig 47:22%-os, illetve 29: 45%-os arányban. A vegyes, illetve bornagykereskedés visszaesését az egy főre eső jövedelem is mutatja: 1886-ban 14 000 korona, 1911-ben 7975 korona, (időközben az infláció pedig 30%-os). A két (I. és VII.) kereskedelmi ágazat vállalkozóinak jövedelmi részesedése a kereskedők összes jövedelméből 1886 és 1911 között 40%-ról 19%-ra esett vissza. (Az 1858. évi bornagykereskedők jövedelmét nem ismerem, valószínű általányt fizettek. Lásd: táblázat.) Sopron iparos vállalkozó polgárai által az 1900 előtt létesített üzemek közül figyelmet érdemel négy téglagyár, két likőr-, szesz- és ecetgyár, egy harangöntő- és fecskendőgyár, valamint az 1890-es évek előtt megszűnt két cukorgyár. A vas- és fémiparban alapított harangöntő - és tűzi fecskendőgyár öt nemzedéken át, 1945-ig volt a Seltenhof fer család tulajdonában.

17 Az alapító, Seltenhoff er Frigyes, Zittauból vándorolt be. 1817. szeptember 24én vette meg az 1754-ben létesült Pfistermeister-Kochel-Mohr harangöntő műhelyét, melyet fia, Frigyes, örökölt meg 1845-ben, amit az 1850-es években a már említett tűzoltószerek gyártásával bővített ki. Üzemének jövedelmezőségét annak köszönhette, hogy a Bach-kormányzat „szorgalmazta" a községi tűzvédelmet, egyúttal a tűzoltóeszközök vásárlását is. A műhelyt 1886-ban adta át fiainak, Lajosnak és Frigyesnek, akik kezén az országos hírű gyárrá fejlődött 1897-ig. Az ezredik harang, amely 1894-ben készült, Nagykanizsára, az ötezredik tűzoltó fecskendő Nyírbátorba került. Seltenhoff er Frigyes 1858-ban az I. adókategóriába tartozott és a 41., 1886-ban a 95. és 1911-ben a 68. helyen állt. Az üzleti és vállalkozási jövedelemben részesülők közti rangsorban a 14., 37., és 35. Jövedelme: 1680,2600, illetve 4000 korona volt. A két legjelentősebb téglaégető kemence (téglagyár) a Lenk és Friedrich-féle, részben örökségből, részben kölcsönből épült az 1830-as évek közepén. A közönséges téglaégető kemencéket az 1840-es évektől felváltották a légaknás (Luftbrant) rendszerű kemencék, majd az 1880-as években a körkemencék építése hozott gyökeres változást. Friedrich Istvánnak 1857-ben három kemencéje volt, és 1857 és 1859 között 20 munkással 2 496 000 db különféle téglát gyártott. Lenk Lajos két kemencéjében 16 munkással 2 130 000 téglát égetett. A két téglagyár 1893-ban 8 000 000 téglát és tetőcserepet gyártott. Friedrich István munkásainak száma 1898-ban 63, Lénké 36. Friedrich három körkemencéjében 1908-ban két 68