Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Majdán János: Vasúti vállalkozók a Dunántúlon

A negyvennégy vonal engedélyeseinek a száma 72. (A lényeges eltérés egyfelől abból adódik, hogy egy-egy vonalra többen kértek engedélyt, másfelől az engedélyeket tovább lehetett adni és ezt sokan meg is tették.) A megvalósult vicinálisok esetében 17 olyan vállalat volt, ahol az első engedéllyel rendelkező személye nem változott, az ő részvételével sikerült a munkálatokat elvégezni a pálya megnyitásáig. A többi 12 vicinális előmunkálati engedélye olykor többször is gazdát cserélt. A legtöbb engedélyezett neve két, viszonylag hosszú vasút építésekor változott. Az egyik ilyen társulat az 1895-1896 folyamán forgalomba helyezett Győr-Veszprém-Dombóvár közötti vicinális volt. Erre az első engedélyt 1886-ban Tisza László és Várady Gábor országgyűlési képviselőknek a Bakonyon átvezető szakaszra adták ki.

3 Két évvel később kapott előmunkálati engedélyt Dr. Matkovics Tivadar országgyűlési képviselő a Veszprémtől délre eső területeken folytatott előkészületekre.

4 Időközben Tisza és Várady minden jogukat átruházta if j. gróf Battyány Gézára és Reé Jenőre.

5 Az új engedélyesek sikeresen egyezkedtek Matkoviccsal és egyesítették a tervezett vonalakat, de a tárgyalásokat megszakította a polgárdi birtokon történt baleset, melynek következtében a gróf harminc évesen elhunyt.

6 A tulajdonosváltás két évvel később folytatódott, amikor Reé és Matkovics az engedélyt tovább adta Széli Kálmán budapesti vállalkozónak, aki megnyerte érdektársának gróf Festetics Andor országgyűlési képviselőt.

7 Az ő vezetésükkel végül elkészült a 111 kilométer hosszú pálya. A másik sok engedélyes vasút a dunántúli hév volt, a hat ütemben elkészült hálózat részletes bemutatása nélkül is érthető, hogy tízen kezdtek az előmunkálatokba. (Az elsőnek elkészült Boba-Jánosháza-Sümeg szakaszon volt a legtöbb — négy — engedélyes.

8

) A társulatra jellemző, hogy senki sem adta tovább a miniszteri engedélyt. Tíz vasút esetében az első előmunkálatos tovább adta a minisztertől kapott lehetőséget egy másik vállalkozónak, aki meg is építette a vonalat. A dunántúli vicinálisokra engedélyt kérők nagy többsége valóban pályát akart építeni az érintett térségben. Jogi helyzetüket tekintve döntő többségük magánszemély. Egy város — Kőszeg — rendelkezett miniszteri engedéllyel, ahol a testület közvetlenül részt vett a szombathelyi vonal kivitelezésében. A Magyar Általános Hitelbank két vicinális vonal építését saját hatáskörében végezte el. A hidegkúti állomásról Tamásiig tervezett pálya engedélyét Szévald Móric helyi főszolgabírótól 1893-ban vették meg

9 és hónapok alatt elkészült a 29