Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Farkas Gábor: Vállalkozó polgárok Székesfehérváron a dualizmus korában
nyomjeleket ki is jelölte, amikor kiderült, hogy villamosközlekedés még sem létesülhet a városban. 18 Az épületfakereskedők közül a Deutsch-testvérek cége a legjelentősebb, amely bár 1843-ban alakult, a céglajstromba azonban csak 1864ben került bejegyzésre. Székesfehérvári telepük mellett Adonyban 1850-től volt feldolgozó üzemük, majd a századforduló körül a Vas megyei szenteleki erdőgazdaságban folyt kitermelés, a Hunyad megyei Alkenyérben és a Zólyom megyei Benesházán pedig a cég fűrészüzemei működtek. A cégnek 380 alkalmazottja volt 1910-ben. 19 Kohn Adolf épületfakereskedő, aki korábban a Deutsch testvéreknél volt alkalmazott, 1874-ben alapította cégét, 20 amely a Deutsch-féle kereskedés mellett, annak árnyékában működött. A tulajdonos fia, Pap Artúr 1909-ben Bécsbe költözött, ahol nagyobb fakereskedés tulajdonosa lett. Az építkezésekhez a vasárut Schlamadinger Alajos és Antal, Flits Pál, Knazovicky Elemér, Krén Ignác, Grósz Bernát boltjai szállították; az üvegárut Grósz Józseftől és Schneitzer Ignáctol szerezték be. 21 A városi infrastruktúra bővítése 1902-ben kezdődött. Ebben az évben megépült a villanytelep, és hamarosan elterjedt az elektromos világítás mind a középületekben, mind a közvilágításban. Az utóbbi megvalósítására 38 km hosszú utcai vezetéket építettek ki. 1910-ben a városi fogyasztók száma 10 787 volt, és 15 ezernél is több izzót működtettek. 22 A villanyvilágítás elterejedése nem szorította ki a gázfelhasználást, mert a belvárosi lakásokban a gázt fűtésre és főzésre használták. 1910-ben a városi gázlángok száma elérte az 1500-at. Helyi tőkések közreműködésével kiépült az ivóvízvezeték, sőt részben a szennyvíz elvezetése is megvalósult az első világháborúig. A villanytelep megszerezte a városi vízvezeték- és csatornázási művekben az elektromos meghajtási jogot. 23 A belváros külső arca ekkor már valóban urbanizált településre emlékeztetett, ahol az utcákban a rőfös, fűszeres- és a gyarmatáru kereskedők egész sora árusított, ahol kisipari műhelyek működtek. Az utóbbiak közül Berveiler János egyenruha szabó cége meglehetős gyorsan fejlődött, bár csak 1894-ben alakult. A cég ugyanis 1896-ban megszerezte a soproni postaigazgatóság területén a ruhaszállítás jogát, s 1901-től a székesfehérvári rendőrlegénység számára, 1904-től a 17. gyalogezred állományának, a csendőrszárny-parancsnokság 180 fős személyzetének, 1905-től pedig a 6. rendőrkerület 1400 emberének a ruhaszükségletét szállította. 24 256