Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Farkas Gábor: Vállalkozó polgárok Székesfehérváron a dualizmus korában
FARKAS GÁBOR Vállalkozó polgárok Székesfehérváron a dualizmus korában Székesfehérvár tőkés fejlődése a 19. század közepén vált dinamikussá, miután a szabad királyi városi jogok elenyésztek, és a gazdasági átalakítás is szabad utat kapott. A fejlődés politikai feltételei biztosították az új, tőkés réteg számára az érvényesülést. Ez a kereskedő — kezdetben jórészt zsidó-szatócs-burzsoáziának nevezhető — réteg 1840-től városlakó, bár 1848-1849-ig a városi kötöttségek nem teszik számukra lehetővé a tőke nagybani felhasználását. A 19. század ötvenes, különösen a hatvanas éveiben azonban a további tömeges beözönléssel nemcsak etnikailag, hanem gazdasági oldaról is determináns részét alkotja a városi társadalomnak. Székesfehérvár fejlődésnek indult, mivel a század végéig közúti és vasúti csomóponttá fejlesztették, magában a belvárosban urbanizált viszonyok alakultak ki, bár a várfalak körüli városiasabb beépített részek ellenére a külső paraszti övezetek falusias jelleget kölcsönöztek a településnek. Míg a belvárosban öntudatos, kultúrára fogékony polgárcsaládok éltek, a városfalakon kívül lakók életmódjuk igénytelenségével, elmaradottságukkal tűntek ki. Székesfehérvár fejlettsége mutatóit tekintve az ország tíz városa között van, és olyanok előzik meg, mint Pest, Pozsony, Buda, Kassa, Temesvár, Arad, Pécs. 1 Társadalmi, gazdasági téren a történelmi öröksége (a kiváltságos polgárság társadalmi szerepe) a 19. század közepén már nem jelentős. Eltűnt az a polgári elit, amely 150 éven át vezette a várost, még neveikkel is aligalig találkozunk; családok kihaltak vagy gazdaságilag tönkrementek. Ez a folyamat a 19. század második harmadában zajlott le. A hagyományos polgári réteg tőkeszegénysége miatt nem tudott a tőkés fejlődés mozgató249