Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tokaji Nagy Erzsébet: Szombathely urbanizációja a századfordulón. Éhen Gyula polgármester szerepe a város modernizációjában

Országgyűlési képviselő Éhen Gyulát az ország szakmai közélete kormányzati hivatal betöltésére érdemes személynek tartotta. Talán ez a csábítás, illetve a városi képviselőtestület, valamint a polgári elit ellenérdekeltjeinek a támadása következtében gondolta Éhen úgy, hogy az 1901. őszi országgyűlési választásokon kormánypárti jelöltként indul. (Jelöltségét maga Széli Kálmán miniszterelnök is melegen támogatta.) Szabadelvű párti programjával legyőzte a konzervatív, katolikus néppárti ellenfelét, és 330 szavazati többséggel megnyerte a szombathelyi választókerület mandátumát Major Ferenccel szemben. Utoljára 1902. április 27-én vezette polgármesterként a városi képviselőtestületet.

75 A május 3-i közgyűlés úgy határozott, hogy Éhen Gyulát — a város fejlődése és felvirágozása körül szerzett elévülhetetlen érdemei elismeréséül — megválasztja a város díszpolgárának, elrendeli olajba festendő arcképének a tanácsterem részére való megszerzését, valamint róla nevezi el a vasút új felvételi épülete előtti teret.

76 Parlamenti tevékenységét a közigazgatási bizottság tagjaként végezte; ő volt a városi törvény megalkotásával foglalkozó csoport egyik vezetője. Miután az új környezetben nem találta a helyét, többnyire írással foglalkozott. Cikkei

77 — melyeket rendszeresen közölt a Politikai Hetiszemle, a Budapesti Napló, a Magyarország és a Vasvármegye — a közigazgatás korszerűsítéséről, a városok feladatrendszeréről és pénzügyeiről, a városi önkormányzatok és az állami feladatok viszonyrendszeréről, a városok autonómiájáról, az önálló városfejlesztés fontosságáról, Szombathely közigazgatásáról és közellátásáról szóltak. Második országgyűlési ciklusáért szintén a Szabadelvű Párt jelöltjeként indult harcba. Az 1905. január 27-i választásokon azonban alulmaradt az ellenzéki programmal fellépő Blaskovits Sándorral szemben. (Ennek többek között az is oka lehetett, hogy az 1901-1905 közötti időszakban nem tudta bővíteni a helyi szavazóbázisát, mivel nem „kijáró típusú" képviselő volt.) A városok polgármestereinek 1906. novemberében rendezett kongresszusán Éhen Gyula, még mint országos szaktekintély, vázolta a tanácskozás feladatát: „a városok közszükségleteinek és jogos igényeinek közvetlen ismeretében állapítsa meg és foglalja pontozatokba azon vezető elveket és főbb vonásokat, melyek a megalkotandó városszervezési törvények csontját és velejét alkotják ... A polgári szabadság intézményes 225