Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester
Az 1880-as évek elején némileg élénkült a győri piac a szarvasmarha, a ló és a sertés növekvő eladásából, a folyópartokon azonban csend honolt, a gabonaforgalom minimálisra szűkült. A sajtóban és az egyletekben kemény vita folyt a gazdasági útkeresésről. A cselekvő szellem számára egyértelművé vált, hogy a város felemelkedésének egyetlen útja van: ipari vállalkozások szorgalmazása. E felismeréshez, részint a német kereskedelmi tőke, részint a helyi zsidó tőke csatlakozott a maga tőkeerejével. Üdvösnek mutatkozott a vállalkozások számára az Osztrák-Magyar Bank győri fiókjának megnyitása is 1878-ban. A város ipara ekkor még erősen kötődött az agrárágazathoz: a Back-malom, a Stádel-féle mezőgazdasági gépgyár, olajgyár, szeszgyár mellett akadtak már olyan vállalkozások is, mint a gyufagyár, a gázgyár és a téglagyár. Mind-mind nyereséges vállalkozásnak bizonyult. Az ötven munkást foglalkoztató Kohn Adolf-féle győrszigeti olajgyár méreteiben is felülmúlta a többit. A Bácskából, a Bánátból és a dunántúli területekről származó repcét dolgozta fel és évente 3200 tonna olajat termelt, mely a hazai fogyasztáson kívül eljutott az ausztriai, svájci, olasz és német piacokra is. 6 Az ipari vállalkozások mellett nem hanyagolható el az a 879 kisipari vállalkozás sem, mely a ciklikus gazdasági válságoktól gyakran nehéz helyzetbe került, ám a város számára igen hasznos szolgálatot tett az anyagi és erkölcsi gyarapodás tekintetében. Összességében megállapítható, hogy az élőállat kereskedelemben mutatkozó konjunktúra, az ipari középvállalkozások megerősödése következtében gazdagodott a város, befektetésre szánt tőkéje nőtt, de ez csak arra volt elegendő, hogy az 1870-es évekbeli gazdasági pangás és nyomott közhangulat depressziós tüneteit valamelyest enyhítse. A vállalkozói tőke még óvatos volt és kereste azokat a kitörési pontokat, melyeken keresztül tőkeerősebb vállalkozásokba foghat. Az indusztrializáció és az urbanizáció nagyobb léptékű fejlesztésének lehetősége mindenesetre benne rejlett a város gazdaságában és polgárai szemléletében. Olyan városvezetés iránt mutatkozott igény, amely a szunynyadó energiákat feléleszti és jó irányba vezérli. Korszakunkban az országos politikai és közjogi kérdéseket Győr városban sajátosan értékelték. A város politikai arculatában mutatkozó ambivalencia már 1861-ben megmutatkozott. Szemléletileg sajátos kettős kötődést jelentett ugyanis az a tény, hogy 48-as múltú polgármestert (Korbonits István) és Kossuth párti országgyűlési képviselőt (Kozma Imre) választottak, ám a kereskedő és értelmiségi polgárok dominanciájára épülő közgyűlés kinyilvánította az 1848-as alkotmány revízióját. A város, 195