Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tar Ferenc: Idegenforgalom és vállalkozás Keszthelyen a századfordulón

Ugyancsak növelte a kulturális kínálatot az 1897 júniusában megalakult Balatoni Múzeum Egyesület,

23 amely első kiállítását — bérelt teremben — 1899. augusztus 27-én nyitotta meg. (A múzeum épülete Györgyi Dénes tervei szerint 1928-ra készült el.) 1885-ben alakult meg a Keszthelyi Társaskör, mely a helyi vezető értelmiség számára évtizedeken keresztül lehetőséget biztosított a társas összejövetelekre. Ugyancsak ebben az évben alakult meg a Keszthelyi Ipartestület. A század végére már két hitelszövetkezete volt a kb. 6500 lakosú településnek. A Beck Sándor által alapított Keszthelyi Takarékpénztár után ifj. Reischl Vencel 1892-ben létrehozta a Keszthelyvidéki Takarékpénztárt. Az iparosok és a kereskedők jelentős része is — közvetve vagy közvetlenül — az idegenforgalomból élt. A századfordulóra nemcsak a számarányuk, hanem a társadalmi, politikai szerepük is megnőtt. A Millenniumra megjelenő Zala megyét bemutató évkönyv Keszthelyt iparos és kereskedő városként említi, ahol 334 önálló iparos és 40 kereskedő lakik. „Kereskedői minden tekintetben a kor színvonalán állnak."

24 A vállalkozók egy része külföldről érkezett. A város — ahogy Unterberger Ferenc végrendeletében fogalmazott — „az idegent szívesen fogadta körébe".

25 Az ideérkező cseh, német és mindenekelőtt zsidó iparosok és kereskedők jelentősen hozzájárultak Keszthely gazdagodásához. Keszthely a 17. század közepétől 1925-ig két közigazgatási egységből állt.

26 A lakosság többsége a település déli részén, a fejlettebb és nagyobb önállósággal bíró mezővárosban élt; a Festetics-kastély közelében és attól északra — a Polgárvárosban (nevezték Kiskeszthelynek is) — elsősorban az uradalom alkalmazottai éltek.

27 A különállás mellett, természetesen, jelentős különbségek voltak a két terület jogállásában és társadalmi szerkezetében egyaránt. A Polgárváros társadalma kevésbé iparosodott, s jóval kisebb benne a kereskedők, iparosok és az értelmiség számaránya. Ezenkívül megállapíthatjuk, hogy e területen nagyobb az idősebb lakosság aránya (főleg katolikusok). Bár az országgyűlési képviselőválasztók lakossághoz mért aránya meglehetősen szűk a korban, a névjegyzék alapján mégis megállapíthatók bizonyos trendek. Ezek alapján vessük össze a mezőváros és a polgárváros választópolgárainak összetételét. A választásra jogosultság alapja szerint 1880-ban a mezőváros lakóiból 31 % a földbirtok alapján, 34 % a jövedelem alapján és 35 % az értelmiség alapján szavazhatott; ugyanezek az adatok a polgárváros esetében 25 %, 50 % és 25 %. 1885-re az arány a következőképpen alakult: mezővárosban a földbirtok alapján 6%, házbirtok alapján 14 %, jövedelem alapján 49 %, értel175