Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szita László: A pécsi vállalkozó polgárság és a helyi hatalom a 19. században

együttműködés túlmutatott a szerves gazdasági és pénzügyi kapcsolatokon, a vállalkozói réteg működésének finanszírozásán. A kilencvenes években, majd a századfordulón és azt követően, házassági kapcsolatok révén — a családi tőkék egyesítésével — mind több helyi iparos vállalkozó „épült be" a kereskedő és bankár famíliákba, ami rendszerint újabb lendületet adott a vállalkozásoknak. A helyi kereskedőházak, a bankárvilág összekapcsolódása meggyorsította a pécsi polgárság új vállalkozócsoportjának azon törekvéseit, melyek a befolyásuk növelésére irányult a városi önkormányzatban. 1871. évi közigazgatási törvények nyomán az 1880-as évektől erőteljesen kibontakozik az új vállalkozók térhódítása az önkormányzati testületekben a virilizmus révén. Rendkívül figyelemre méltó továbbá, hogy igyekeztek a választott tagok sorába is bejutni és a különböző szakterületeken megnövelni befolyásukat. Ezzel sikerült elhárítani a város területén az ipari vállalkozásuk útjába eső akadályokat. Mindez, természetesen, heves összecsapások révén realizálódott. A választott tagok sorában a kisipar képviselői alkották a nagy többséget, akik érdekei nem vágtak egybe az új gyáros vállalkozók csoportjának érdekével. A törvényhatósági bizottságban szereplő új vállalkozócsoport tagjai azonban mind határozottabban léptek fel a különböző vállalkozást akadályozó statútumok, rendszabályok ellen. A virilisták mellett 1909-ben tizenkét gyáriparos is tagja a törvényhatósági bizottságnak, továbbá tizenegy bankár, hatvanegy közép- és kiskereskedő, tizenegy szőlőtulajdonos. A többi tag a különböző kisvállalkozói szférában működött. Mellettük jelentős számbeli csoportot képviselt a polgári értelmiség, akik zöme a kereskedő, nagyiparos csoportokban lévő személyek klientúrájában is megtalálható. Fontos megvizsgálni a különböző választmányok személyi összetételét is. A szakbizottságokban a választott tagok jelentékeny részénél kétségkívül a szaktudás, az adott területen már bizonyított szakértelem volt a döntő bekerülési tényező. Ugyanakkor jelentős részüknél semmilyen összefüggés nem található a szakmai és a hatalmi státus, valamint az adott szakbizottságban vállalt tagsággal járó szakfeladatok jellege között. Tíz bizottság, illetve választmány működött vizsgált korszakunkban az 1871. illetve 1882. évi törvényeknek megfelelően. Valamennyiben ott találjuk a vállalkozó iparos, gyáros polgárságot, függetlenül a testületek szakmai irányától. A kereskedők és bankházak nagyobb számmal képviseltették magukat ezekben a bizottságokban. A szakbizottságok leg135