Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szita László: A pécsi vállalkozó polgárság és a helyi hatalom a 19. században

teljesen kifejteni. Ehhez azonban csak akkor juthatunk, ha ellenpontot képezhetnénk a városi tanácsban, amelyben céhuramék aggályoskodnak, s oly fokú önzéssel akadályozzák meg a szabad vállalkozást, amelynek kö­vetkezményeként máris többen elbuktak..." 6 Színvonalas és a vállalkozó polgárság problémáit jól jellemző levelezést még további pécsi papírgyártók is hagytak ránk. Ezek a dokumentumok azonban már valamivel később, a polgári életmód és gondolkodás maga­sabb színvonalán keletkeztek az 1840-es és az 1860-as években. Hüttner János Keresztely a pécsi papírmanufaktúra vezetője volt 1839-1860 között. Svájcból került népes családjával Pécsre. Hüttner fel­lendítette a papírgyártást, mivel európai színvonalú gőzgéppel, a nyugaton is használt papírgyártó gépekkel felszerelt gyárrá fejlesztette vállalkozá­sát. Nem csak a regionális piacra, hanem exportra is termelt. Az 1839­1860 között működő üzeme állta a versenyt az olcsó osztrák és angol importtal szemben. A vállalkozó egész családját, sőt kiterjedt külföldi rokonságát is igyekezett bevonni a vállalkozásba. Négy fiát a legkitűnőbb külföldi iskolákban taníttatta papírmérnöknek, vegyésznek, technikus­nak, jogásznak. Egyik leveléből, melyet Hollandiában élő testvérének írt, aki szintén papírgyártó volt, érdekes részletek idézhetők: „... Pécs oly adottságokkal rendelkezik, amelyek magyar Manchesterré tehetnék. Ki­váló szénköve, amely földalatt és földfelett létezik, hatalmas erdőkoszo­rúi, a Dunától karnyújtásnyira lévő távolsága, melyet már gőzvasút fut be, egyszóval előnyös víziszállításai, olcsó kiváló borvidékei, ugyancsak rend­kívül olcsó több nemzetű munkáskezei, máris híres műveket alapoztak meg itt...". Majd később kitűnő kritikát fogalmaz meg az immár földesúri elnyomástól megszabadult, de továbbra is feudális mentalitású városról. A vállalkozó polgárság nehézségeiről, szabad kibontakozásának korlátai­ról szólva írta: „...Avar az erőd (ti. a városi önkormányzat — Sz. L.) azon­ban alig nyújt védelmet és előnyt, de biz' az adóra porkoláb módra vigyáz. A N. Tanács alig bisztosít kedvezményt, amelyet egy évtizede minden esztendőben megismételve esedezve kérünk. A maró féltékenység miatt iparostársainktól, akik ott ülnek a választott tanácsban, lassan semmit sem reményeihetünk..." 7 Elég rápillantani a városi önkormányzat 1840-1860-as évek közötti névsorára, hogy érthetővé váljék a polgári vállalkozás úttörőinek, legaktí­vabb csoportjának nézeteit kifejező Hüttner Keresztely elkeseredése. A tőkés vállalkozások támogatásában vetett remény és a „manchesteri jövőkép" nem több ábrándozásnál. A városi tanács struktúrája ekkor és 129

Next

/
Thumbnails
Contents