S. Lackovits Emőke: „...jertek az Úr asztalához... s megelégszetek...”(439. dicséret). Református úrasztali textíliák a Dunántúlon (Veszprém, 1995)

„Lelkem siet hozzád menni Ámbár gyenge ereje, Kíván asztalodról enni, Ó, életnek kútfeje! Hogy megelégelhessen S benned része lehessen. Kedveld, Uram kegyességét A te szegény szolgádnak Éreztessed édességét Elkészült vacsorádnak, Hogy véled egyesüljön S lelke benned öiüljön." (435. dicséret) (Losontzi István, 1709-1780.) A református liturgikus textíliák az úrasztala és úrvacsora osztáskor a klenódiumok (kegyszerek, úrvacsorai edények) valamint a szent jegyek (kenyér, bor) letakarására szolgáltak (szolgálnak). Az úrasztalát a terítővel, a kegyszereket és szent jegyeket a kendőkkel takarták (takarják)le. Mindkét textília különösen alkalmas a magyar hímzőművészet múltjának, legrégibb rétegeinek tanulmányozására, hiszen az úrasztala textiljeinek színét, anyagát és díszítését liturgiái előírások nem kötötték meg, így ezek sokban megegyeznek a világi célra készült textilféleségekkel. Az úrasztali kendőket esetenként a keresztelői edények (keresztelő kancsó és vízfelfogó tál) letakarására is használták. A kétféle textília méretre különbözik egymástól: a terítők 100 x 120 vagy 140 x 160 cm, a kendők pedig 60-90 x 60-90 cm nagyságúak. A dunántúli és kisalföldi gyülekezetek legtöbbje több különböző korú és változó díszítésű textíliát birtokol, amelyek közül a legrégebbiek jelentős része ma már használaton kívül található. A legkorábbiakat, azaz a 16-18. századi terítők és kendők többségét, de a 19. századiak egy részét is a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben őrzik Pápán. Az Egyházkerület gyülekezeteiből összesen 979 db úrasztali textíliát ismerünk, amelyekből 721 db 20. századi készítmény, 258 db korábbi századokból való: 16. századból két db, 17. századból 3