S. Lackovits Emőke: „...jertek az Úr asztalához... s megelégszetek...”(439. dicséret). Református úrasztali textíliák a Dunántúlon (Veszprém, 1995)

mintakincse és kivitelezése szolgál. Az bizonyos, hogy a míves darabokat hivatásos hímzőmesterek készítették. Ismeretes a középkortól a győri, pozsonyi, kassai, budai varrók céhe, amelyeknek keretében a hímzők is dolgoztak. A mintakincs terjedésében rendkívül nagy szerepet játszottak a német és velencei hímzésmintakönyvek,, a vándorló mesterlegények, a peregrináció diákjai, továbbá a kereskedők, valamint a főúri udvarok s a nemesi udvarházak hímzéskultúrája, de a török hímzőasszonyok munkái is. Valamennyi az alkotókra és az alkotásokra is hatással volt, még akkor is, ha e liturgikus textíliák jelentős hányada nem hímzőműhelyből került ki, hanem ismeretlen alkotó keze alól. Ritka kivételnek számít az a köveskáli kendő, amelynek felirata a készítőt örökítette meg: „A köveskáli Refta Sz. Ekkla Számára Készítette Kapy Katalin Keszthelyen 1822." A nyugati hatás folyamatosnak mondható. A török hímzőművészeté sem enyészett el teljesen, a 18. században is kimutatható, hisz a törökökkel való kereskedelmi kapcsolat sem szakadt meg, még a 18. században is élő volt. A liturgikus textíliák - legyenek míves alkotások vagy egyszerű, szerény ékítményű darabok - nemcsak hímzőművészetünk történeti rétegeiről adnak képet, hanem a gyülekezetek áldozatvállalásáról is tanúskodnak, az ajándékozók egyházszeretetét és egyházukhoz való hűségét fejezik ki. Jelentős egyházművészeti, nagybecsű egyháztörténeti emlékek, amelyek a korabeli református közösségekről is figyelemreméltó ismereteket őriztek meg és közvetítenek. „Szent vagy örökké, Atya Úr Isten, A magas mennyekben, Ki teremtettél És megtartottál E nyomorult testben. Szent a mi Urunk, Úr Jézus Ktisztus, Kit értünk bocsátásKivel megváltál, Hogy testünk miatt 29