Őskori iparvidék a Bakonyban. A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása 1995. március 15 - 1995. december 31. (Veszprém, 1995)

A kőeszközök tipológiai rendszerét azonban elsősorban a paleolitikum (őskőkor) idejére dolgozták ki, azon belül is a retusált eszközökre. A pattintott kőeszköz készítés alapvető módszerei már a felső paleolitikum idejére (kb. i. e. 30.000-i. e. 10.000) kialakultak, amihez képest a kerámialeleteket is tartalmazó újkőkori és későbbi közösségek már nem hoztak lényeges technológiai újítást. A műhelyek, kitermelőhelyek anyaga jobbára olyan „selejtes" szilánkanyagból, rontott eszközökből áll, amelyek nagyon kevés tipológiai adatot szolgáltatnak. A bánya- és műhelyterületek korának meghatározása ezért nagyon nehéz feladat. Általában a bánya- és műhelyterületek korát közvetlenül olyan leletekből lehet meghatározni, amelyek hagyományos régészeti vagy természettudományos kormeghatározásra alkalmasak. Ez lehet kerámia töredék, radiokarbon kormeghatározásra alkalmas szénült fa vagy csonteszköz. Sajnos, a Tűzköveshegyen mindeddig nem találtunk olyan kormeghatározó értékű leletet, amit a bányászattal egyértelmű kapcsolatba lehet hozni. Ezért a bányászat időtartamát közvetett módszerekkel, a nyersanyag régészeti elterjedésének vizsgálatával határoztuk meg . A Tűzköveshegyen bányászott jellegzetes nyersanyag már Veszprém megye legidősebb régészeti lelőhelyén, a lovasi festékbánya kitermelő gödreiben is előfordul. Ettől kezdve a nyersanyag felhasználása a történeti korokig folyamatos. Különösen intenzíven használták az innen származó radiolaritot a neolitikum idején. A kovaeszközök felhasználása nem ért véget az újkőkorral. A fémek használatát már ismerő korszakokban is használtak pattintott kőeszközöket, eredeti funkciójukban egészen a vaskorig. 9