V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

Veszprémbe visszatérve a két ifjú a Thököly utca 5. számú házban, bérelt helyiségben rendezte be a központi szerkesztőséget és kiadóhivatalt. Lapjuk megjelentetését erőteljes propagandahadjárat előzte meg öles falragaszokkal. A megálmodott lap első száma 1910. szeptember 3-án került az olvasók elé. Külső formájában is újat, szokatlant ígért. Sárga színű borítólappal és szép mívű szecessziós címlapjával hívta fel magára a figyelmet. A címlap Ludvigh sógorának, Hermann Jánosnak a munkája, ám „bélyegét", azaz emblémáját Nagy Sándor készítette. A görög mitológiára utaló hárfázó férfialakot rajzolt meg benne erőteljes vonásokkal. A Modern Dunántúl című társadalmi hetilap beköszöntőjét L. Diego, Ludvigh írta. Cikkének keretet adó mondatai jelzik, felkészültek a várható támadásokra, de számítanak egy szűkebb értő-befogadó olvasótáborra. A két programadó tanulmányt neves pesti szerzőktől, Halasi Andortól és Zigány Zoltántól közölték. Halasi megfogalmazása szerint a hetilapnak „újnak, eredetinek, őszintének, röviden: modernnek kell lennie". Zigány Zoltán azt hangsúlyozta, hogy „a belső, egyetemes átalakulás körül nagy, nemes hivatás vár az igazi, a becsületes, a tudományos publicisztikára". A második számtól vált külön a két szerkesztő feladatköre: Ludvigh lett a főszerkesztő, míg Próder a felelős szerkesztői posztot látta el. Vegyes tematikájú, szépirodalmat, művészeti, színházi kritikát, társadalombírálatot gyakorló Krónika rovatot egyaránt tartalmazó hetilapot adtak ki. Bár az egyes rovatok színvonala számonként eltérő, a legnívósabbak a Színjáték és Krónika rovatok. A szerkesztők-részint a lapot ért támadások, részint belső igény hatására - a hatodik számtól pro fii változtatást jelentettek be. Külön szépirodalmi és művészeti kritikai orgánumot kívántak megjelentetni Új Igék címmel, és állandó rovatokat hívtak életre a Modern Dunántúlban. A szociológia, közoktatásügy, iskolaügy témaköreCsikasz Imre: Az én menyasszonyom. Illusztráció a Modern Dunántúlból Imre Csikász: Meine Braut. Illustration aus der Zeitschrift „Modern Dunántúl" Imre Csikász: My fiacée. Illustration from the „Modern Dunántúl" 45