V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

ának halála hatott rá leginkább, minden más megírni, azután elfelejteni való krónikatéma volt számára. A Ferencvárosban lakott „egy harmadik emeleti olcsó lakásban", s a konyhaasztalnál egyiptomi cigaretta füstjébe burkolózva, maróan erős pálinkát iszogatva írta különös novelláit éjszakánként. 1909-ben jelentette meg a Kacagó szélhámosok című kötetét, a következő évben a Tammuz című novelláskötetet s a tárcacikkeit, publicisztikai írásait tartalmazó Beszélgetések című munkát. 1911-ben ismét novelláit tartalmazza Az alerionmadár vére című kötet. Egy év múlva került az olvasókhoz a Néhusztán meséiből és egyéb elbeszélések című könyve. Az 1913-ban kiadott Kaleidoszkóp című kötete vegyes jellegű rövid írásait tartalmazza. Cholnoky Viktor ekkor már nem él. Igazi kiválasztottként útja nem kerülte el a kálváriát. 1912-ben végzett a kór az alkoholtól, nikotintól, rendszertelen élettől legyengült szervezetével. Ha a veszprémi Fecskendőház falán, a vár alatt felnézünk Cholnoky Viktor múlt évben avatott emléktáblájára, a valahai vidéki úriember, a veszprémi tenisziskola szervezője, a vidám balatoni asztaltársaságok tagja jut eszünkbe. S egyszersmind az új magyar irodalom karizmatikus egyénisége, a kísértetlátó, akinek igazi otthona a Hét szerkesztősége volt Kiss József mellett. Hatása Kosztolányi novelláiban, Krúdy, Füst Milán és Karinthy Frigyes munkáiban visszhangzik. „Ám ugyanakkor folytatás nélkül is való: egyszeri jelenség." A felhasznált fontosabb irodalom: Dr. SZIKLAY János: Veszprém város az irodalomban és művészetben. Veszprém, 1931. 187.; Cholnoky Viktor. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv I. évfolyam 1. szám, benne: Hudi József: Cholnoky Viktor veszprémi évei (134-151.); Cholnoky László: Cholnoky Viktor (VI-XIV.); Fábri Anna: A klsértetlátó (XLVII-LI.) 39