V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)

Cholnoky Viktor (1868-1912) „Nem más az élet, csak művészet. Vagy hogy egy elkoptatott szót használjak: irodalom." (Cholnoky Viktor) „A láncszemek eleje: a megszületés, maga a rendkívüliség" fogalmazta meg bátyjára emlékezve Cholnoky László. Valóban: mintha az az 1868. évi decemberi - karácsonyt két nappal megelőző - nap predesztinálta volna Cholnoky Viktor sorsát, zsenialitását és tragikumát, hajszolt, apró mámorokra váltott életét. Veszprém városi tiszti főügyész apjától, a „különös, különálló" embertől örökölhette, illetve mintázhatta ösztönösen életmódját, irodalmi érdeklődését. Az idősebb Cholnoky László, a múltjára büszke család sarja mindent elért, amit a vidéki kisvárosban jogász elérhetett a múlt század második felében. Köztiszteletnek örvendett, kiterjedt társasági életet élt, másságával, elsősorban átlagon felüli műveltségével kitűnt pályatársai közül. Gyermekei szinte csodálattal tekintettek az irodalommal is kacérkodó, fővárosi lapokban elbeszéléseket publikáló és műfordító apjukra. „Őróla külön kötetet kellene írnom" - vetette papírra László fia, ám a mű csak terv maradt. A Cholnoky család nyolc gyermeke közül (bár csak öt érte meg a felnőttkort) három kimagasló tehetségével szolgálta nemzeti kultúránkat: Viktor és László a modern publicisztika és próza, Jenő pedig - szépíró erényekkel - a földrajztudomány jeles egyéniségévé vált. A legidősebb fiú, Viktor az önfeledt, boldog gyermekkor után, jómódú család szülöttéhez méltóan, szülővárosa piarista gimnáziumában folytatta tanulmányait. A gimnázium alsóbb osztályaiban nem tartozott az igazán szorgalmas diákok közé. Öccse, Jenő visszaemlékezése szerint együtt rémítgették a várost mindenféle kalandos vállalkozásokkal, s nem tanultak. A nyolcadik osztályban azonban már Viktor a harmadik legjobb tanuló, a gimnáziumi önképzőkör, az Ányos Kör tagja, amelynek pályázatán is részt vett. Nyilván apja hatására korán vonzódott a kortárs francia és angolszász irodalomhoz. Szülei tisztes polgári pályára szánták. Jogi tanulmányait Győrött kezdte, majd a pesti egyetemen folytatta. A családi hagyományoknak eleget téve ügyvédi diplomát szerzett és visszatért Veszprémbe a szülői házba. Apja, aki könnyelmű és kicsapongó, viszont elbűvölően kedves és szellemes férfiú, magához vette ügyvédi irodájába. Viktor bőven adódó szabadidejében az amerikai, angol és francia irodalom bűvkörébe került s apjához 37